Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1932

21 méter vastag agyagréteget találtak. Alatta sárga homok van. A hamvsírok azonban itt már gyakrabban lenyúltak a homokrétegekbe, bár az agyagrétegben talált tárgyakról itt is elmondható, hogy korábbiak a homokrétegieknél. Az itt talált két szarkofágról nem sok a mondanivaló. A három falazott kriptasír egyikében olyan vékonyfalú szürkés-fekete csésze feküdt, amilyen az égetett holttestek sírjában gyakori, tehát ez a sír a hamvsírokkal egyidejűnek tekinthető. Ebben a sírban az is megállapítható volt, hogy a kriptában fekvő halott fakoporsóba is be volt zárva. Egy másik falazott sírban Gallienus pénzét találták. Legnagyobb figyelmet a hamvsírokra fordítottak. Annál különösebb, hogy itt mégsem állapítható meg olyan adat, amiből kolumbáriumos temetésre következtethetnénk. Viszont itt másféle sírszerkezet volt gyakori. Nyolcvanhárom hamvsírt tártak föl s legnagyobb részüknél megtalálták az ustrinát, a máglya helyét. Ezt nemcsak a tüz hatása árulta el, hanem terméskövekből vagy emberfejnagyságú gömbölyű folyami kövekből volt kirakva legtöbbjük. A halott elégett hamvait a máglya hamvaival együtt gyakran ugyanazon helyen hagyták, s különálló sírt nem építve úgy kell képzelnünk, hogy beföldelték. A legnagyobb valószínűség szerint ilyenkor nem állott a máglya mélyített üregben, s amennyiben a kiásáskor mégis a föld alatt kerültek elő, tumulust kell felvennünk. Ilyen tumulust ugyan nem említ Méry Etel, de a nyugatmagyarországi tapasztalatok alapján, melyekről Barb Alfonz számol be,

1) itt is feltételezhető. Sajnos a mi tumulusaink méreteiről nincs semmi adat. Csak a ustrinák méreteit vette fel Méry. A nagy átlag egy méter szélességet és két méter hosszúságot mutat. Maga az alépítmény gyakran elérte a félméteres vastagságot. Voltak azonban 1X1 m, 0'65 X 1'70 m, 0'80 X 2 m, sőt 1 "50 X 2"50 m méretű ustrinák is. Legnagyobb volt egy 3X3 m nagyságú ustrina, s itt volt félméter vastag az átégett agyagos altalaj. Az ustrinák mélysége a föld ásatásakor talált felszín alatt 2'5 m volt. Különösen ez a nagy mélység engedi meg annak feltételét, hogy a máglya ilyetén mély gödörben való elhelyezése helyett inkább utólagos földréteg ráhordását, szóval tumulust tételezzünk fel. A hamvak azonban nem mindig maradtak az ustrinán, hanem a holttest maradványait annak végében létesített sirocskában temették el, csak úgy, mint Nyugat-Magyarországon. Ez a kis sír néha csak abból állott, hogy valamilyen edénnyel vagy párkányos téglával leborították a kőből összerakott kis üregbe gyűjtött csontokat. Volt olyan hamvsír, amelyik teljesen párkányos téglákból készült. Egy másik terméskövekből összerakva „kemencealakú" volt. Érdekes megfigyelést tett Börzsönyi Arnold 1887-ben egy utólagosan talált hamvsírnál. A sír mellett nagyobbmennyiségű, finom szálakra osztódott aszbesztet talált. Ilyet Méry is tapasztalt, néha a hamvakat tartalmazó sírban vagy urnában, de ő nem ismerte fel annak anyagát, hanem porrá >) Phoenix, 1933. 1. sz. 3—12. I.