Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1932

18 Természetesen, ezek csak nagyjában vett tipusok. Az egyes változatokat érdemes volna külön tanulmány tárgyává tenni abból a szempontból, hogy a sírkövek kidolgozásában, azok felépítésében van-e helyi hagyományra valló vonás, amely a pannóniai síremléket más provinciák hasonló sírköveitől megkülönbözteti. Itt, ebben a keretben, ezen szempontból való vizsgálódásunk messze eltérítene kitűzött célunktól. A sírkövek díszéül szolgáló képes ábrázolások további sorozatai vagy a halott földi életére vonatkoznak, vagy annak másvilági sorsát szimbolizálják, esetleg az életben maradottak fájdalmát fejezik ki. Az ábrázoláshoz gyakran mitologiai események képeit használják. A múzeumunkban őrzött belvárosi Tellus-relief, valamint a Hédervárvcsalád birtokában levő, talán Herculest és Hesionét ábrázoló nagy relief, mindenesetre nagyobb szabású aedicula díszei lehettek. Ezeket az aediculákat vidékünkön téglából építetteknek képzeljük, míg más vidékeken tisztán faragott kövekből állították össze őket. Mintáik talán a kisázsiai és itáliai, sziklafalba vésett, gyakran oszlopos előcsarnokkal megépített sírkamrák lehettek. Pannónia más vidékein szokásos aediculák és a Museo Nazionale delle Terme kis aediculája (76. sz.) alapján ismerjük az itt is elterjedt aediculák építési szerkezetét. Az alapépítményen jobbról-balról oldalfalakat találunk, ezeket hátul szintén fal fogja össze, föléjük pedig oromzatos fedőépítmény kerül. A szimbolikus domborművek az oldalfalakat s a hátsó falat borítják. Az oldalfalak mellső, keskenyebb oldalán vagy oszlopos jellegű faragást találunk, vagy néha még növényi dísz is borítja azt. Az ilyen aediculák ép úgy szolgálhattak hamvak őrzésére, mint koporsók befogadására. A kőszarkofágok vidékünkön mind egyforma típust mutatnak. Az alsó, egy darab kőből faragott sírláda fölé kiugró peremmel borul a födél. A födél felső lapja háztetőszerűen lejtős, sarkain és hosszú oldalélei közepén negyedés nyolcadgömbök szerepelnek akroteriumként. Hogy a fedélen háztetőt akartak utánozni, azt elárulja a lejtős oldalakon kifaragott párkányos téglatető s néha az imbrex éreztetése. Közép-Itália szarkofágjai a nálunk szokásosaktól több szempontból eltérnek. A mi vidékünkön általában nagyobb méretűek, mint Itáliában. De inkább a felépítésben és díszítésben tűnik fel a különbség. Az olaszföldi szarkofágok felépítése oltárasztal vagy heverőágy mintájára történt. Az oldallapokat zsúfolt alakos domborművek díszítik. Legegyszerűbb kivitelű még L. Cornelius Scipio Barbatus óriási méretű szarkofágja. A császárkorban előbbre haladva halmozzák a faragott díszítést. Nálunk sem az oltárasztalalak, sem a heverőágy gondolata nem honosodik meg a szarkofágoknál. Zsúfolt domborművekről sem lehet jelenségként beszélni. A mi vidékünk lakói megelégedtek a homloklap kisebb díszítésével, s két szélén alig látunk mást, mint egy-egy Geniust fáklyával, vagy úgy, hogy a közéjük eső feliratos mező keretét tartják. Nagy ritkaság a mozgalmasabb kép. Maga a feliratos mező tabula ansata jellegű. A tábla két fülét trapézszerűen vagy