Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1932

10 és alsó világot, s csak azután juthat el a boldogság hónába, az Elysiumba. Talán ugyanezen hit későbbi kicsengései a görög és római mitológiából ismert átváltozások, amilyen pl. Narcissus, Philemon és Baucis stb. átváltozása. A két hit közt azonban már nagy eltolódás tapasztalható. Míg ugyanis az orphikus hitben a lélek vándorlása az isteni akarattól szabott törvény jellegét mutatja, az átváltozások az isteni akaratnak esetről esetre való megnyilvánulásai, a jók jutalmazására vagy a gonoszok büntetésére. Lássuk most röviden a pogány görögök és rómaiak Alvilágát, hova a lélek a testtől való elválása után jut. Az Alvilág valahol a föld belsejében fekszik. Homeros leírása szerint sivár, sötét, üres hely, és az ottani lét vigasztalan. Bejárata az Okeanoson túl fekszik. A bejárat előcsarnokba nyílik, s itt kezdődik az asphodelos-liliommal benőtt rét, azon lelkek lakóhelye, kik életükben sem jók, sem rosszak nem voltak. Hades tulajdonképen való birodalma két nagy részre oszlik. Egyik rész a Tartarus, a gonoszságuk miatt bűnhődő lelkek tartózkodási helye, másik az Elysium, a boldogok országa. Az Alvilágba leszálló lélek földi élete fölött Minős, Rhadamanthys, Aiakos és Triptolemos bíráskodnak, és ítéletük dönti el, melyik lélek hova kerül. Az Alvilágnak folyói is vannak, a Styx, Acheron, Pyriphlegeton, Kokytos és a Lethe. A határfolyón Charon, a zordon révész viszi át a lelket, ha a holttestet eltemették. A temetetlen ember lelkét nem veszi be csónakjába. Révpénzt is szed, s ezért a halott szájába, markába vagy feje alá mindig tettek pénzt a temetésnél. A kapunál a háromfejű kutya, Kerberos őrködik. Ez nem bántja a belépőket, de vissza már senkit sem enged. A halottak szellemeit Manes, dii Manes néven tisztelték a rómaiak. De Manes-nek, megdícsőülteknek csak a földi életükben jók és szabályszerűen eltemetettek lelkét tekintették. Oltárjellegűek azok a római sírkövek, amelyek a II. század közepe táján tűnnek fel és felül D. M., Diis Manibus feliratot viselnek. A holtak sírjain ennek megfelelően áldozatot is mutattak be kilencnapos halotti ünnepség végén, febr. 21-én (Parentalia, Feralia). A gonoszoknak vagy el nem temetetteknek a lelke a Larvae vagy Lemures. Ezek visszajárnak családjukhoz, megkínozzák az élőket. Befolyásuk ellensúlyozására május 9-én, 11-én és 13-án éjfélkor tartottak tisztító szertartásokat a házaknál. Az elhunyt tisztelete a családban a Lar familiaris szobra előtt történt. A szobor rövidtunikás férfialakot ábrázolt, kinek jobb kezében áldozótálacska (patera), bal kezében ivócsésze (rhyton) volt. A holtak tiszteletével kapcsolatos volt némiképen az ősök viaszképmásának megőrzése is, legalább a gazdagoknál. A Lares tisztelete talán még abból az időből eredt, amikor a halottat a lakóháznál, sőt talán a tűzhely közelében temették el. A rómaiakat a tizenkéttáblás törvény tiltja el attól, hogy a holttestet a város falain belül temessék vagy égessék el. Kivételek azonban ezen törvény után is voltak. Ha nem is gondolunk itt Caesar holttestének a Forumon való elégetésére, meggyőz