Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1930

Szent Imre tisztelete nemzetfenntartó erő. Beszéd. Az intézet Szent Imre-jubileumi ünnepségén, 1930. november hó 5-én mondta nagyméltóságú Grősz József, orthosiai felszentelt püspök, győri segédpüspök úr. Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Mikor augusztusban Budapesten jártam és láttam azokat a százezreket, magyarokat és külföldieket, akik a Szent Imre-szobor leleplezésén, a pápai legátus vérmezői szentmiséjén, a Krisztus király dunai diadalmenetén és a Szent István-napi körmeneten résztvettek, önkénytelenül is a nemzetek apostolának szavai jutottak eszembe : „Milyen megfoghatatlanok az Isten végzései és milyen megvizsgálhatatlanok az ő útjai!" Ki hitte volna, kilencszáz esztendővel ezelőtt azon a napon, amelyen a székesfehérvári Boldogasszony-templom harangjai Imre herceg temetésére hivták a nemzetet, hogy az a nap valamikor örömünnepe lesz a magyarságnak ? Ki hitte volna akkor, hogy az ifjú herceg, aki halotthalványan fekszik a díszes ravatalon elhelyezett fejedelmi koporsóban, évszázadok múlva is csillagként fog ragyogni a magyar égen, melynek sugarai nemcsak nemzete fiainak szemében gyújtják fel az öröm és lelkesedés lángjait, hanem az idegenből is hazájába vonzzák az emberek tízezreit ? Ki hitte volna, hogy a királyfi, aki meghalt, mielőtt a királyi koronát fejére tehették volna és mielőtt a hozzá fűzött reményeket valóra válthatta volna ; aki nem írta bele nevét diadalmas csatákkal nemzete történetébe ; aki nem hagyott maga után bölcs törvényeket és évszázadokra szóló alkotásokat : hogy az a királyfi évszázadok múlva is vezére, példaképe lesz népének, elsősorban népe reménységének, a magyar ifjúságnak? Ki hitte volna akkor, hogy lesz idő, amikor az a korán elhunyt ifjú, akinek életéről mi magunk is keveset tudunk, az egész világ figyelmét reánk irányítja és a jóbarátok egész seregét szerzi meg nekünk olyan időben, amikor a külföld szimpátiájára jobban rászorulunk, mint talán bármikor ezeréves történetünk folyamán. Es mégis úgy lett. Az ifjú hercegnek, akinek halála valamikor gyászba borította a nemzetet, a neve, az emléke most kilencszáz év után is örömtüzeket gyújt a magyar lelkekben. Es akit kilencszáz év előtt Székesfehér1