Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1930

44 róhatja le háláját, de hiszen a mostani tanári-kar tagjai azoknak utódai és azt a bencés szellemet képviselik, melynek nevelő hatását az egész életükben áldásosán érzik az öreg diákok. Ezt a szellemet ünnepeli a nagyhatású beszéd : a mély vallásosságnak, a hazafias érzésnek, a keresztény szeretetnek, a munkásságnak, szóval az ora et labora! elvnek lelkületét. Az emberek, a tanulók változhatnak, de ez a lélek változatlan tisztaságban él az intézetben. Ezért nem is vesztik el kapcsolatukat iskolájukkal sohasem az öreg diákok, elszakíthatatlanul idetartozik lelkük. Igazi alma mater rájuk nézve ez ősi iskola s ölén újra testvéreknek érzik egymást, de szeretettel néznek azokra is, akik most járnak az ő nyomaikban. Adja Isten, az intézet mindig zavartalanul végezhesse Istennek tetsző, a hazának hasznos munkáját ! Kocsis Lénárd dr. igazgató mondott köszönetet. Tévedés szerinte az a felfogás, hogy a tanárság hálátlan életpálya. Sok öröm van benne: a tanár a maga lelkét láthatja életre kelni a hűséges tanítványokban. A megjelentek nem tanítványai, de felújjong benne a bencés tanáriélek s ezt az örömöt köszöni a Rend, tanártársai s a maga nevében. Kérése is volna. Nehéz napokban, súlyos aggodalmakkal nézzük a most kikerülő fiatalok sorsának alakulását. Ideálizmusra neveljük őket, de nem törik-e ez le a mai megpróbáltatások között. Nagyon kéri az öreg diákokat, ne feledkezzenek el kis testvéreikről és alkalomadtán támogassák, karolják fel becsületes ügyüket. Az iskola mai tanulói nevében Jordán Sándor VIII. oszt. tanuló köszöntötte a példaadó elődöket, mire Rapoch Jenő, a budapesti Hazai Bank igazgatója felelt. Világtörténeti változások keserves áldozatai az öregek. Hogyan teljesítették kötelességeiket, ezt a történelem fogja megállapítani, de az bizonyos, hogy egyedeikben forrón szerették hazájukat és végtelenül sokat szenvedtek. A most felsarjadó nemzedékre valószínűleg még nehezebb feladatok, még nagyobb feladatok várnak. Valósággal új Széchenyire lenne szüksége az országnak. Hol nevelődik ez az új vezér, nem tudni ; de az bizonyos, hogy ennek az iskolának neveltjei hűséges munkatársai lesznek. Isten áldja meg a győri gimnáziumot és segítse tanítványait. E kis vázlat nem adhat teljes képet az ünnepről ; főkép pedig érzelmi tartalmának mélységéről. Hála és szeretet áradt ki a szívekből és kötötte eggyé valami sajátos, boldogító emelkedettségben. Kegyelettel koszorúzták meg azután a hősök emlékét és az elhunyt tanárok és osztálytársak sírját. Két alapítvány is őrzi e napnak emlékét. Az 1900-ben végzettek 180 pengőt tartalmazó takarékkönyvet adtak át az igazgatónak, felejthetetlen volt osztályfőnöküknek, Teli Anasztáz dr.-nak emlékére. Kamataiból oly érdemes diák jutalmazandó, aki a hittanban vagy szónoklásban, vagy a magyar stilizálásban kiváló. Az 1905. évfolyamból való öreg diákok pedig Szakács Béla volt tanáruk nevére 100 dolláros alapítványt (7V2°/o-os záloglevélben) létesítettek azzal a rendeltetéssel, hogy ezen alapítvány kamatai minden évben pályaművek jutalmazására fordíttassanak. „Ezzel az alapítvánnyal is kifejezésre óhajtottuk juttatni — írják — az el nem muló hálának és őszinte ragasz-