Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1929

25 szálltál, hogy megnyerd az ő világosságát és terjeszthesd a földön. Bőven merítettél a forrásokból és öntözted az Isten vetését! Testvér, Te győztél! „Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában és nem távozik belőle többé; és reá írom az én Istenemnek nevét és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek nevét, amely az égből száll alá, az én Istenemtől és az én új nevemet" (Sz. János, Jel. III. 12—13 ). Testvér, Te rendíthetetlen oszlop voltál. Lelkedben lobogott az élő hit ; gyakoroltad az Egyház szertartásait és szomjúhozva járultál a szentségekhez. Boldog voltál Jézus új nevével : „En vagyok az élet kenyere " Szilárd voltál. Az élő hit volt alapja csodálatos szilárdságodnak. Állhatatos voltál és maradtál, mert egy pillanatig sem ingadoztál hitedben. A te hited Szent Pál szerinti volt: „A hit valóság." Támasz. De nem a látott dolgokat támasztottad alá, hanem a remélt dolgoknak volt támasza hited Teljes volt meggyőződésed arról, amit nem láttál. — Csak akkor félünk az alapra építeni, ha az nem szilárd és így az erény utján bizonytalanul járunk. Virágos kertben sziklaalapokon állt a te házad Testvér, Te a magyar ifjaknak nevelője voltál, lelkedet és testedet nem kímélő magyar pedagógus. Hangosabb temperamentumod ellenére is minden növendéked azonnal megérezte, hogy az erősebb hang mögött csak szív van és semmi más és igazi gyermeki bizalommal közeledtek feléd. Ha megjelentél közöttük, boldog mosolyra derültek a gyermeki arcok. Szigorú és kemény, voltál, de lelkedben azt vallottad, hogy a világ harmonikus rendjében sokkal kevesebb csorbát ejt egy diákizgalomban elhibázott tartomány-főváros, mint egy könnyekben feljajduló gyermeki lélek. — Többéves tapasztalataidat tankönyveidben helyezted el és gyümölcsöztetted. A Kalmár—Varga földrajz könyvek széles rétegekben hirdetik a szerzők rátermettségét és alapos voltukat. Testvér, Te sok testvérnek a testvére voltál. Lelked nem kettősen törő kristály volt, mert csak az igazságnak egyirányú sugarait bocsátotta át, mégha azok kevésbbé hízelgők voltak is. Szent Sebestyénnek, a római császár katonájának egyenes lelke élt benned. A szent Rendet a Földön mindennél jobban szeretted és a testvéreken mindig kész voltál erődhöz mérten segíteni. Az ősszel boldogan vonultál be régi és kedves városodba. Egészségesnek érezted magadat, telve életkedvvel és talán egy kis dicsőséggel is. Es ime az egészség csak név, az élet csak álom és a dicsőség csak káprázat! — Minden, de minden hiú bennünk, kivéve azt az őszinte vallomást, amelyet Isten előtt hiúságunkról teszünk. — „O Isten — mondja a királyi próféta — kimérted útaimat és az én valóm Előtted semmi" (XXXVIII. zs. 6.) Ami mérhető, az véges. Ami azért született, hogy véges legyen, nem hagyta el véglegesen a semmiséget. Ha létezésünk semmi, mi lehet akkor az, amit reá építünk ? Az épület nem lehet szilárdabb alapjánál. Amikor a tavasz újra éled és a mezők virágokkal ékesek és rügyekkel a fák, akkor vesszük csak észre, hogy itt is, ott is kidőlt, elszáradt egy-egy kedves öreg fa. Akik hosszú földi futás után munkájukat bevégezték, azok