Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1929

17 Hogy velük minél több jót tehessen, maga önkéntes szegénységet vállalt oly értelemben, hogy a jó cél érdekében kész volt sok kellemes, sőt szükséges dolgot is megtagadni magától. Az irgalmasság és adakozás volt nemes jellemének egyik legtündöklőbb vonása. Ebben az ő szívjósága kifogyhatatlan, valamint erős gyakorlati érzéke rendkívül találékony volt, amit ő szerényen úgy szokott kifejezni, hogy „kell lennie valakinek, ki erre is, arra is gondol, ami mások figyelmét elkerüli". Hogy mennyit és hányféle nemes célra adakozott, arról minden számszerű végösszegnél beszédesebben szól az a tény, hogy mindenét odaadta Bőkezűsége, amig élt, nem engedte meg neki, hogy gyűjthessen is, sőt akárhányszor magának is alig maradt valamije, mert erszénye fenékig kiürült. Midőn pedig örök nyugalomra húnyta le szemét, rajta is beteljesedett, ami a nemes Aristidesről mondatik : épen csak annyija maradt, „unde efferretur" — amiből a földbe tették le. Es amint minden tettében, úgy az irgalmasság gyakorlásában is vezető motivuma mindenkor mély és rendületlen istenhite volt, mely „hegyeket mozdított". A humánus emberszeretet szempontját mindig a természetfölötti céllal kapcsolta össze: bármiféle nemes célra adakozott is, ezzel egyben az Isten dicsőségét és a lelkek üdvösségét akarta szolgálni. Azok közé, kik szívéhez közel állottak, kik bőkezűségéből gazdagon részesedtek, tartozik a mi intézetünk is. Nemcsak az egyházi méltóság, hanem a felejthetetlen jótevő iránti tiszteletünk és hálánk adóját róttuk le tehát akkor, midőn intézetünk tanári kara és ifjúsága testületileg kisérte őt utolsó útjára. Sokféle lelki és külső kötelékkel fűződött az évek folyamán iskolánkhoz. Mint a kat. vallásoktatásnak 16 éven át (1891 —1907.) püspöki biztosa, hivatalának teendőit nemcsak lelkiismeretes pontossággal és buzgósággal, hanem az ifjúság ügyéért hevülő szeretettel is végezte. A vallástanórákat gyakran látogatta, a vizsgálatokon elnökölt és ilyenkor mindig volt néhány szívhezszóló szava az ifjúsághoz, hogy az Isten szeretetére és vallásos kötelességeinek teljesítésére buzdítsa A vallásos öntudat erősítésére és elmélyítésére kitűzött hittani pályatételek kidolgozását évről-évre díjakkal jutalmazta és a szegénysorsú tanulókat anyagilag segítette. De a hivatalos viszonynál sokkal bensőbb, kegyeletesebb kötelékek is fűzték őt intézetünkhöz. Ot az élet minden vonatkozásaiban elsősorban a lelkek üdvössége érdekelte. Ez a szempont irányította figyelmét és jó szívét az ifjúság felé, melynek vallásos nevelésébe a maga módján ő is bele akart kapcsolódni. De intézetünkhöz való kegyeletes viszonyának hátterében egyéb lelki motivumok is szerepeltek, melyeknek magyarázatát az ő egyéniségében, jellemében kell keresnünk. Neki, mint az életet józanul szemlélő, bölcs és tapasztalt embernek, a világ dolgairól megvoltak sajátos, eredeti nézetei. Sokat foglalkoztatta őt a világ- és egyháztörténelem folyása és ezen téren való nagy olvasottságának és beható elmélkedéseinek gyümölcseit sokszor volt alkalmunk a vele folytatott eszmecserékben élvezni. Az Egyház történetében főleg a szerzetesség gondviselésszerű szerepe volt érdeklődésének 2