Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1929

12 alakul a földön, a mennyország halvány másaként, a Civitas Dei, mint Szent Ágoston elképzeli, a Respublica Christiana, mint a császári hatalomtól támogatott pápaság nevezi. Az Egyház belső története tette lehetővé ezeket az eredményeket. Az első három században még az elnyomott rabszolga szerepében él, a IV. század óta szabadon élhet, de hatalmi öntudata a régi, első római császárság gondolatkörében nem igen fejlődik. A pártfogolt szerepe jut osztályrészéül a régi hagyományokból élő császári hatalom mellett. Mikor e hatalom felbomlik, egyedül szervezett hatalomként áll a népvándorlás forrongásaiban óz Egyház, erejének teljes öntudatára ébred és új életre kelti ereje tudatában a második császárságot. Itt már nem pártfogolt, hanem hatalmat adó erő s különösen azzá válik a harmadik császárság létesítésekor. A vallási és világi hatalom egy célt ismer, a népek egyesítését keresztény köztársaságban és az örök üdvösségre való elvezérlését. Ahhoz, hogy e cél megvalósítása lehetővé váljék, szükséges volt e gondolat kiforrásán kívül a lelkek belső diszpozíciója is A tömegekben gyakran tévedés volt a vallásos lelkület elmélyülésének oka. Ilyen pl. az a hit, hogy Krisztus Urunk második eljövetele s vele a világ vége 1000-ben következik be (chiliazmus). Eredmény szempontjából azonban az volt a fontos, hogy a lelkek méltók igyekeztek lenni Krisztus fogadására, a térítők pedig ösztönzést merítettek a fáradhatatlan munkára, hogy minden nép méltóképen fogadja megváltóját, már keresztény legyen. S örvendetes jelenség volt, hogy ez a lelkület akkor sem szűnt meg, mikor nyilvánvaló lett hitük téves volta. Az Isten földi országának megvalósítása szab törvényt a fejedelem, a király elé is. A királyi hatalmat nem önmagáért valónak, hanem arra szükségesnek kezdik tekinteni, hogy a népet Isten országára méltóvá tegye. Hóman Bálint az új Magyar Történetben gyönyörűen kifejti e felfogást, a kor lelkét megérzi, az eszme harcosait a clunyi szellemű bencésekben bemutatja. Ez a szellem és ilyen munkatársak állottak Szent Istvánnak is rendelkezésére, mikor a magyarságot a keresztény köztársaság egyik tagjává teszi. S ezt az eszmét tárja kötelességként fia, Szent Imre herceg, trónörökös elé is. Ilyen természetű intelmeket frank és görög uralkodók is írtak fiaik számára. De Szent István a példa követésén túl nem megy. Az egyházi és korszellemet foglalja írásba. Mint király szól utódához, mint apa fiához. E kettős szerepen kívül más hang nem nyilvánul meg intelmeiben. Céljától, hogy fiát királyhoz méltó tettekre intse, soha el nem tér. Csak a hangban nyilvánul meg az apa, fiának apja és a népe üdvösségéért aggódó apa. Intelmei közt van ugyan olyan parancsa is, mely nemcsak a királyok kötelessége ; de Szent István jól tudja, hogy a király is ember, ezért tehát a minden emberre kötelező erényeket a király sem mellőzheti. A fejezetek nagy része, önmagukban tekintve, kerek kis irodalmi alkotások. Megmondja, mit tart a király kötelességének. Azután hol a Szentírásból, hol a történelemből igazolja állítása igazságát. Használ észbeli bizonyítékot