Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

67 Valóban olyanok is. Mert a finneknél a fürdés majdnem a lélekzéssel egyenlő életszükséglet. Minden házban — a legszegényebb emberében is — van sauna, azaz valami sajátságos berendezésű gőzfürdő. A tűzzel kőrakást hevítenek fel forróra és erre vizet öntve fejlesztik a gőzt. A gőzfürdő után hidegvízben lemossák magukat. Azt szokták mondani, hogy mikor valaki házat épít, először a saunât építi meg, mert fürdeni addig is kell, míg az építkezés folyik. Azt mondják, hogy a nyugati finneknek a sok fürdéstől van olyan szép hófehér bőrük. Meg talán a sok tejtől. Mert a finnek nem isznak szeszes italt, de vizet sem igen, hanem étkezéshez is tejet. Mindenütt felköszöntöttek bennünket az ebédnél és utána az éljenzés közben tejespoharakat ürítettünk. Az étkezés különben nagyon jó. A halaknak csodálatosan sokféle faját találjuk az asztalon, meg vajat, sajtot, áfonyát. Emellett tömérdek tejeskávét fogyasztanak a finnek. A finn nép kultúrája meglepően magas. Ismeretes, hogy nem akad közöttük analfabéta, még ott fenn északon Lappföldön sem igen, ahol már nincsen vasúti közlekedés és csak egymástól nagyon távoleső apró tanyákban laknak az emberek. Nagyon sok tudományos társaság működik, amelyek mind magas szellemi nívón vannak. A fővárosban egy erdővel borított gyönyörű szigeten van az etnográfiái múzeum, amely Európa egyik leggazdagabb néprajzi gyűjteményét tartalmazza. A finn kultúrának azonban még most sincsen meg teljesen a nemzeti jellege. A svéd nyelv és a svéd szellem még mindig uralkodni akar. Helsinkiben még sehonnan sem hiányzik a svédnyelvű felírás. Nem igen akad műveltebb finn ember, aki ne tudna svédül, ellenben a közelmúltban elég sokan voltak olyanok, akik tőzsgyökeres finn származásuk ellenére sem tudtak nemzetük nyelvén beszélni. Sokan le is nézték a finn nyelvet, mint amely csak parasztoknak és cselédeknek való. Az egyetemen még a tanároknak fele most is svéd, ezen a nyelven is adnak elő, sőt a finn diákokkal szemben meglehetősen ellenséges érzülettel viseltetnek és ezt nem is titkolják. Most már azonban megindult a nemzeti öntudatnak küzdelme az idegen kultúra és szellem ellen. Olyanformán, mint nálunk a XVIII. században a német nyelv és szellem elnyomó hatásával szemben. Midőn Viipuriból Helsinkibe visszautaztunk, egy finn író csatlakozott hozzánk. A lapokban olvasta, hogy Viipuriban vagyunk, eljött, hogy az utat visszafelé velünk tehesse meg. Útközben sok érdekes dolgot mondott a finn nyelvnek és a nemzeti szellemnek erről a küzdelméről. Azután mirólunk^ magyarokról beszélt. Többször járt már Magyarországon és még sokszor el akar ide jönni. Szeme csillogott, arca kipirult, mikor a magyar népről szólt. Elmondta, hogy mikor egyszer nálunk az Alföldön járt, valaki azt mondta róla, épen olyan, mintha magyar volna. Erre a legbüszkébb, ezt tartja a legnagyobb kitüntetésnek, ami életében érte. 5*