Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

60 Szobnál a határátlépés nem volt még barátságos. A csehek szigorúan megvizsgáltak bennünket: nem viszünk-e magunkkal magyar hírlapokat? Vezetőnknek cserkész-jelvényét levétették, mert egy kis piros-fehér-zöld sáv volt rajta. Ezután végigszáguldottunk a Csehszlovák köztársaságon, míg végre Lengyelországba értünk. Itt már jó néhány fokkal melegebb volt a fogadtatás. A lengyelek határozottan rokonszenvvel vannak irántunk. Valami lelki rokonság van is közöttünk. A lengyel nem hasonlít a többi szlávokhoz. Nyiltabb, őszintébb, közvetlenebb, mint azok. Van benne egy kis könnyűvérűség, hirtelen fellobbanó és gyorsan kihűlő lelkesedés. Sok úri, gavallér vonás, amiből természetesen nem hiányzik egy kis könnyelműség sem. Szóval több tekintetben hasonlítanak a magyarokhoz. Történelmi kapcsolatok is vannak közöttünk. Mi is adtunk nekik uralkodót, ők is nekünk. Ez utóbbival nem lehet nagyon dicsekedni, de ők még most is büszkék Báthory Istvánra. Lengyelországnak tulajdonképen két fővárosa van Krakó a régi múltnak, a lengyel királyságnak fővárosa. Szép emlékei a régi dicsőségről beszélnek. Itt őrzik azokat a gyönyörű Arras-szőnyegeket, amelyekért Amerika mesés vagyont ajánlott fel. A lengyelek — pedig ugyancsak elkelt volna nekik a pénz — visszautasították az ajánlatot. Nem tudtak megválni ezektől a kincsektől. Megnéztük a vielicskai sóbányát. Óriási termek, folyosók a föld méhében. Egy hatalmas terem templommá van kiképezve. Oltárok, szobrok, mind sóból, faragva. Valami meseszerűen szép ez, amint a villanyfényben csillog, ragyog. Evenkint egyszer, karácsony napján szentmise is van ebben a földalatti templomban. Krakóban is, meg Varsóban is gyönyörű, gazdag képtárak vannak. A képek nagyrészben lengyel festők alkotásai. Ha ezeket a képtárakat csodáljuk, a lengyel népnek még egy tulajdonsága tűnik szemünkbe : művészi tehetsége. A lengyelek a festészet, zene és költészet terén is európai hirű nagyságokkal ajándékozták meg a kulturát. Varsó igen forgalmas város. Akkora, mint sBudapest. Forgalma is körülbelül olyan élénk. Csakhogy itt nincsen rendszer a forgalomban. Össze-vissza rohannak autók, kocsik, villamosok, az ember alig tudja, merre meneküljön előlük. A lengyel temperamentum és könnyüvérűség az utcai forgalomban is megnyilvánul. Rohanó sietség ; de ez nem az amerikainak időkímélő sietése, hanem a ráérő ember szelessége. A vielicskai sóbányák liftjei is úgy rohannak fel és le, hogy az ember, ha a tárnákból nézi, csak egy felvillanó fénysávot lát. Mikor Varsóból Lettországba utaztunk, tapasztalhattuk, hogy valóban a Gondviselés őrködik Lengyelország közlekedése felett. A lengyelek nagy gavallérosan egy külön Pullmann-kocsit bocsátottak rendelkezésünkre. A legnagyobb kényelemben utaztunk és avval a bol-