Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

35 Ez elpuhultságra, fényűzésre csábította a monostorokat és így eltérítette eredeti szellemüktől és munkájuktól. A szükséget szülő szegénység is bajt okoz. A szerzetesek elégedetlensége és a szükség folyományaként jelentkező magánvagyonra való törekvés, majd kapzsiság is gyakran megbontotta a fegyelmet, különösen a kommenda-rendszer idején. Ha megvizsgáljuk, mikor lépett fel a fegyelmetlenség, biztos adatok mutatják, hogy a belső harcok, a rezervációk és kommenda idején legnagyobb a hanyatlás. Az így jelentkező bajok megszüntetésére időnként reformtörekvésekkel találkozunk. Már említettük a tatárjárást közvetlenül megelőző reformmozgalmat, mikor is Oros pannonhalmi apát 1225-ben reform-káptalangyülést tart. Ujabb mozgalommal csak a XIV. század közepe táján találkozunk. Az 1342-i és 1366-i reformkáptalanok Szigfrid pannonhalmi apát nevéhez fűződnek, 1508-ban pedig Tolnai Máté főapát tart hasonló rendi gyűlést. Ezeken első teendő a pápák és királyok támogatásának a megszerzése volt. Sajnos, csak rövid életű fellendülést eredményezett a nagy buzgalom, minthogy a hanyatlás nem a belső élet gyarlóságon alapuló fegyelmetlenségéből következett, hanem külső okokból. Ezek megszüntetésére kiváltságleveleket szereznek a pápától és királytól, de megvalósításuk sok akadályba ütközött. Hiszen gyakran a kiváltságokat megadó felsőbbség intézkedett úgy, mintha korábban nem is adott volna kiváltságot. Azután ott voltak a belső harcok, elérkezett az új korszellem, a renaissance, humanizmus és a protestantizmus. Egyik sem kedvezett a szerzetesi életnek, munkásságát bénította. Sokkal hatalmasabb volt mindegyik, hogysem a belső bencés reform útját állhatta volna, szellemi kapuit bezárhatta volna előttük. Igazán csodálható, hogy fegyelmetlenség következtében mégis legkevesebb monostor szűnt meg, vagy került bencés kézről más Rend kezébe. A gazdag bánmonostori apátság 1170 — 80 közt fegyelmetlensége folytán megszűnt Ajtonymonostorát hasonló okból veszi ki a pápa 1204—19 közt a bencések kezéből, Bozókra ugyanezen időben premontreiek mennek, a Visegrád mellett fekvő szentendrei apátságot pedig 1493-ban II. Ulászló a pálosoknak adta A mohácsi vész s az azt követő százados harcok fejezik be a pusztítás munkáját. Az ekkor még működő monostoroknak körülbelül fele török területen lakatlanná válik, másik fele hosszabb-rövidebb ideig még tengődik, de a nemzet létéért folyó harc, a várvédelmi rendszer ezeket is pusztulásra itéli. A török támadások ellen várakra volt szükség és a már korábban is megerősített monostorok, vagy a körülöttük épülő új várak jól felhasználhatók voltak, illetve ellátásukra, a katonák fentartására a szerzetesi birtokokat lefoglalták. Ahol katonaság szállt meg a monostori várban, ott nehezen volt fentartható a katonai ellátásra is kevés jövedelemből a konvent A katonai élet egyébként sem kedvezett a szerzetesinek. Eleinte jövedelmükkel szolgálták a várvédelmet, vagy később várrá lettek: Béla és Aparóc (1537), Tapolca (1570), Zselicszentjakab (1560), Koppánymonostor (1580—92), Babocsa (1550), 3*