Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

10 rendjéből kirekesztette Homerost és a drámaírókat s ez hatalmas érv volt a keresztény írók kezében. Az élet és a szükség-szerűség oldotta meg nyugaton is a problémát. Az isteni tudományok műveléséhez mellőzhetetlennek tartották az első négy században csak pogány iskolákban elsajátítható ismereteket, de válogatva szemelték ki a pogány írók tudományos kincseit. Legkevesebb szükség van a keresztény műveltségben a pogány költészetre és mithikus művészetre. Ami azonban jó a pogány műveltségben, ami a keresztény hithez illő vagy attól felhasználható, azt fel kell használni. így érezte ezt a különben merev álláspontot elfoglaló Tertullianus s még inkább Sz. Ágoston.

1 Ebben a művelődési környezetben lép fel Sz. BenedekII. Az egyes korok társadalmát minden időben eszmék szervezték. Az eszméket egyes kiváló egyéniségek vetették fel s ha életre-való volt az eszme, előbb kisebb körök dolgoztak megvalósításán, utóbb az egész társadalom életének irányítói lettek. Az eszme, legelső elgondolásában, ideális magaslaton mozgott. A gyakorlati élet idők múltával kifejtette az eszmében levő tökéletességeket, de a visszaélésre alkalmat adó vonások is épen olyan fokban fejlődtek. Emberek alkották a társadalmat s így nincs sok csodálkozni való azon, hogy a hibák felé tolódott el minden eszme körül csoportosuló mozgalom. Gondoljuk csak végig a Madách-rajzolta tragédiát. Költői alkotás, de az emberi élet és törekvések tragikumát szinte kétségbeesést kiváltó vonásokban állítja elénk. S a tragikum épen abban rejlik, hogy mikor egy eszme munkálatában csak a kevesek hasznát jelentő, a nagy tömegekre szenvedéseket hozó vonások túlsúlyba jutnak, a bajok megszüntetésére hivatott új eszme hasonló sorsra jut. Nem csoda, mert már keletkezésében a végletek határán jár, a szélsőséges végletek pedig sohasem lehetnek egészséges társadalmi irányeszmék. Egyelőre azonban, Sz. Benedek fellépésekor, még nem láthatunk semmit a protestantizmus szerzetes-ellenes vonásaiból és az újkornak ezt követő, egyéniségeket és élvezeteket hajszoló életéből. Előbb már említettük a krisztusi legfőbb törvényt. Ezen törvény mellett az Isten tökéletességének megközelítését megkönnyítő, ú. n. evangeliumi tanácsok is vannak. Krisztus Urunk életének utánzása, a lélek üdvösségének biztosítására való törekvés hozta létre a remete-mozgalmat. A remeték kiszakították magukat az emberi közösségből, pusztába vagy barlangba, erdőbe húzódtak s még ott is elkülönítetten igyekeztek lelkük üdvösségének munkálására. Különösen a keleti tartományokban volt nagyarányú ez a mozgalom. A remeték egyesítésére irányúló és főként Sz. Vazul munkája folytán megvalósult törekvés is csak az egymással való érintkezésben teremtett új álla1 Fináczy : u. o. 52—81. II.