Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1927
8 ban a ma csiráit lássák, hogy vannak múlhatatlan értékek, amelyekre, ha vesztenek is aktualitásukból, mindig tisztelettel kell tekinteni, azzal a meggyőződéssel, hogy ezekre, mint a jelen felé haladó életés szellemfejlődés fokozatos lépéseire nagy szükség volt. A mult irodalmát is a jelennel való összekapcsolással tehetjük igazán értékessé. De manapság az új írókat olvassák, sajnos, majdnem csak azokat. S mivel a középiskolában az újabb irodalomról vagy semmit sem hall az ébredező érdeklődésű ifjúság, vagy csak nagy általánosságokban mozgó, odavetett ítéletek formájában, azért a teljes tájékozatlanság bizonytalan mohóságával kezdi el habzsolni az eddig ismeretlen Amerika kincsét, a XX. sz. irodalmát. Pedig hát olyan sok a jó könyv és olyan rövid az élet. S az ifjúság értéket és értéktelenséget zavar tanácstalanságában össze és sokszor csupán a tartalmilag érdekelt műveket, a fiatalságnak kedvező írásokat olvassa. S e közben lekopik a lélekről az a lelki diszpozíció, eltűnik, elsatnyul az az ízlés, az a műélvező, felfogó lelkiség, amit a középiskolai magyar oktatás úgy-ahogy kialakított az ifjúságban. S a művészi qualitások, a ,,hogyan?"-olvasás kellékeinek semmibevétele után a tartalmi érdeklődés is megváltozik, mert az új, nem ismert, véletlenül kézbe került könyvek és a való élet együttes hatása átalakította a világnézetet, kifakította a régi, a középiskolában kijegecesedett értékvilágot. S a „mit olvassunk?" kérdésre nem azzal felel, hogy a klasszikusokat, hanem a saját felfogásának megfelelő kedvelt írót kezdi a fiatal emberke magasztalni. Mennyire máskép lenne mindez, ha a középiskolában az irodalmi oktatás keretei közt hallottak volna az új irodalomról, annak irányairól és vezető egyéniségeiről, ha fellebbentenénk előttük a mai irodalmi élet titokzatos függönyeit. Egyszóval, ha a középiskolai nevelés nem akar meddő erőlködés lenni, ha nem nyugszik bele abba, hogy az általa csak hosszú időn át elért eredményeket kitegye a hirtelen átalakulás veszélyének, akkor céltudatos irodalmi nevelésre, biztos bázisú ízlésnevelésre van szükség. A ma embere a ma Írásait olvassa és azok érdeklik. A mult csak annyiban érdekli, amennyiben a jelen forrása. Milyennek kell tehát lennie a célravezető irodalmi oktatásnak? Többféle módon meg lehet értetni a mai szellem mai irodalmát. Először is meg lehet rajzolni az irodalomban a magyar szellem fokozatos kialakulását a mai napig. S ekkor a fejlődésmenettel öntudatosított jelenkori világnézet nem lesz exclusiv a múlttal szemben, mert érezni fogja, hogy ő sem örök és ő sem abszolút értékű. Ha a vallásosság és hazafiság eszméjének lámpásaival világítunk bele a magyar írásokba s megismerjük bennük ezeknek a változó körülmények közt jelentkező színárnyalatait, cikkor megérlelődik az ifjúságban az a meggyőződés, hogy egészséges irodalom vallás és hazafiság nélkül el sem