Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1927

II. A modern magyar irodalom ismertetésének kérdése a középiskolai oktatásban. A mai utilitarista világban sokszor hangzik el a panasz, hogy a középiskola nem nevel az életre, nem juttatja olyan ismeretekhez a fogékony fiatal intelligenciákat, amelyeknek a reális életben is hasznát vehetnék. Ezzel szemben a középiskola padjaiban azt a meggyőződést érleljük az ifjúságban: ,,Non scholae, sed vitae discimus". Megértetjük egyrészt a fejlődő lelkű diáksággal azt, hogy sokszor nem is az az ismeret hasznos, amit adott esetekben el kell sajátítania, hanem az ezektől kitermelt gondolkodásmód, az értelem csiszolása. De ez-' zel a didaktikai formalizmussal sohasem érjük be egészen, mikor a középiskolai nevelés végső célját kutatjuk, hanem egyúttal hangsúlyozzuk azt is, hogy igenis van értelme a didaktikai materializmusnak is, vagyis annak, hogy olyan megértésekre vezessük rá a diákságot, amelyeknek a való élet körülményei közt feltétlenül hasznát veszi, amelyek nélkül senki sem lehet müveit ember. A középiskola tehát az életre edző, az élet megharcolására előkészítő intézmény. Nevelő és oktató feladatának a végcélja az, hogy az intelligencia kialakításával segítse a kis emberfiókákat beleilleszkedni a mai kultúrába. Meg kell értenie az egész mai pszichének genezisével a jelenkort, de ugyanakkor rá kell mutatnia a régmúltban a jelen csiráira. „Csak az ír krónikát, — mondja Goethe — akire nézve a jelen fontos." A középiskola életre nevel s az élet a ma. A mát pedig csak a múlttal lehet megérteni és a kettő ismeretével lehet csak a jövő alakulatokra kombinálni. Épen ezért a történelmi disciplináknak kell elsősorban megoldaniok ezt a nagy feladatot: a múlttal beállítani a ma útvesztőibe az ifjúságot úgy, hogy el ne tévedjen, hanem célja felé mindig a biztos úton haladjon. A mai lelket s a régmúlt szellemét legbeszédesebben az irodalom őrzi meg nekünk és az ismerteti meg velünk. Épen azért arról szeretnénk szólni, hogy az irodalmi oktatásnak milyennek kell lennie, hogy