Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1927

Serédi Jusztinián Amidőn az idei érettségi találkozóra a meghívókat szétküldöt­tük, egyik 25 évvel ezelőtt érettségizett tanítványunkat is annak rendje és módja szerint meghívtuk szeretettel, mint törvényszéki jegy­zőt. Azonnal jött is a válasz. Mentegetődzik, hegy az elmúlt 25 év bi­zony őt táblabíróvá léptette elő — ó jérum, jérum — de a régi fiatalos szeretettel készül vissza osztálytársai és az intézet falai közé. Ugy is lett. Istenem, ha az oly féltve őrzött érettségi tablók között nézeget­jük a jövő iskolaévben találkozó, 25 évvel ezelőtt érettségizett tanít­ványainknak arcképét, ott látunk köztük egy szerény kis bencés nö­vendéket, aki — ha jövőre ideje és körülményei megengedik — mint hercegprímás tér haza — érettségi találkozóra. • Hazajön a mi büszkeségünk, tanítványunk, rendtársunk. Mint tanítvány kivitte ez intézet falai közül mindazt, amit ta­nítványaiban a bencés szellem keres: Isten, király, haza és embersze­retet eszményeit. Mint rendtárs megtanult úgy élni, hogy az embert önmagában a legszűkebb korlátok közé fojtsa vissza és mindent eszméinek áldoz­zon fel. Mindebből pedig övé az érdem, a mienk pedig — Istennek le­gyen hála — a dicsőség és az öröm. Nem is sorakoztatjuk fel dicsőségünk árnyékában és e szűkre szabott sorok között érdemeinek sorozatát, azoknak megítélése ma­gasabb areopág elé is tartozik, mi csak örömmel és aggódó szeretet­tel kisérjük minden lépését, midőn szent Atyánknak, szent Benedek­nek szelleméből vett impulzusait oly magas íveléssel viszi át az embe­riség kultúrértékei közé. Mi megmaradunk az Ő Alma Materének, kik Őt csak szeretni és tisztelni tanultuk meg; megmaradunk annak a beata solitudónak, hova az élet bármely pillanatában ugyanazon változatlan aggódással várják az élet megtérő vándorát, hogy itt a gondtalan ifjúkor vissza­térő örömei között felüdülve uj erőt merítsen további munkájához. Várjuk Öt, mint intézetünk szemefényét. Rendünk büszkeségét és magyarságunk nagy kincsét. 1

Next

/
Thumbnails
Contents