Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1927

u arannyal márványba vésett neveikkel legyen bizonysága a mi soha el nem múló hálás szeretetünknek és legyen buzdító példája a jelen és a jövő nemzedéknek — mutassa meg nekik, hogy vannak értékek, magas célok, amelyek mellett az egyesek érdekei elvesznek és épen ezért védelmükben, ha kell — életünket is áldozatul adjuk. De merítsünk mi is az emlékükből hitet és reményt a szebb jövőre. Higyjük azt, hogy az a legnagyobb áldozat, amelyet meghoztak, még megtermi gyümölcsét és jutalma lesz annak az a jobb sors, amelyért buzgó imádság epedez százezrek ajakán! Amikor ezen emléktáblákat, az 1903. és 1918-ban végzett bencésnövendékek nevében a Főtisztelendő Igazgató Urnák kegyeletes megőrzésre átadom — kérem őt, hogy vegye szerető gondjaiba azokat, mert azok nekünk szivünk szerint kedvesek és egyúttal a bencésrend dicsőségét is hirdetik, mert dokumentumai annak, hogy az ezen falak közül az életbe kilépő ifjúság, mint egy életre szóló értéket viszi magával a jelmondatunkat: Istennel, Királyért és Hazáért! Komonczy Gáspár dr,, igazgató, először mint a találkozók egyike, rámutat azokra az értékekre, amelyeket tanáraiban talált s a gondos nevelésre, amit az intézet falai között tapasztalt; azokra az erős impulzusokra, amelyeket az Isten, a király, a haza, az emberszeretet, a világnézet összhangzatos kialakulására nyertek. Jól esik a megfáradt lelkeknek ide, hazajönni, harmóniáért. Elhozták azokat is, akik a csatatéren maradtak. Ugy érzik, hogy mindannyian becsületesek maradtak, akik ma visszatértek. Mint igazgató, meghajtja ez előtt a becsület előtt az intézet zászlaját. Aztán a tanítványokhoz szól, hogy az itt tapasztalt energiával menjenek az új rajvonalba; az itt látott jellemeket vegyék példának. A tanári kar nevében üdvözli a megjelenteket és igéri, hogy a régi zászlót lelkesedéssel hordozzák tovább. Éberth Jenő az új érettségizettek nevében köszöntötte talpraesett beszédében a régi növendékeket és kérte, hogy úgy fogadják őket majd az életben, mint őket most fogadta az intézet. A Szózat eléneklése után, Bárdos Rémig dr. főapát Isten áldását kérte a ballagó vén diákokra. * A díszgyülés után valamennyien átmentek a Langsfeld utóda, Fábián műterembe, ahol a főapáttal együtt, képek készültek róluk. Azután a temetőbe mentek, ahol elhunyt tanáraik sir ját koszorúzták meg. Ebédre pedig a Royal-szálló éttermében gyűltek egybe, melynek kimagasló eseménye volt Bárdos Rémig dr. pannonhalmi főapát beszéde, melyben Istenhez és a hazához való szeretetre buzdítja tanítványainkat és kéri őket, hogy további harcaikban ezen eszmékből merítsenek erőt.