Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1927

pedig 2000 karcolást is èjtett 1 mm.-en. Jedlik gépe „nagy jövővel biztató kezdet volt, azonban nem lett folytatása, valószinüleg az anyagi eszközök hiánya miatt. Pedig egészen biztos, hogy azok az összegek, melyeket a berendezés tökéletesítésére kellett volna fordítani, bőven gyümölcsöztek volna anyagilag is, ha meggondoljuk, hogy a néhány évtizeddel ezelőtt üzemben volt rácsosztógépek ma egynek kivételével már nem működnek".*) Másik kedveltje volt Jedliknek a „csöves villámszedő". Ezt hosszú, csőszerű leideni palackokból állította össze; először párhuzamosra kapcsolva megtöltötte a palackokat magasfeszültségű elektromossággal, majd a töltés után alkalmas váltószerkezettel sorba kötve kisütötte. Szemtanúk lelkendezve áradoztak a 60—90 cm hosszú ágasbogas szikráról. Jedlik még agg korában is örömmel beszélt róla. Az 1873-as bécsi kiállításon a „csöves villámszedő" a haladás érmét nyerte. Szertárunk is őriz néhány csöves leideni palackot, A dinamóelv kigondolása és az első dinamógép megszerkesztése legnagyobb érdeme Jedliknek, de egyúttal a legnagyobb kérdőjel is zsenialitását illetően. Nemsokára a város régi temetőjének csöndjét hatalmas elektromos mozdonyok dübörgése fogja felverni; és hány utasnak jut majd eszébe, hogy ott nyugszik az az ember, kinek agyából először pattant ki az a gondolat, hogyan is lehetne gigantikus erejű elektromos áramot termelni. Sajnos, zseniális gondolatával, kész „egysarki villamindítójával" elmulasztotta megajándékozni az emberiséget és vele a civilizációnak hatalmas, új korszakát megnyitni. Találmányát nem tette közzé, pedig akkor a Bolyaiakkal, Eötvössel együtt ő is a magyarság „gloire"-ját hirdetné a világnak. Mulasztásának oka rejtély marad. Ezen termékeny észből nem hiányozhatott a jövőbelátás, mert aki ott állott az elektrotechnika bölcsőjénél és tevékenyen kivette részét annak nagyra neveléséből, aki látta, hová fejlődött a galvanométerből megszületett mótor, az feltétlenül biztos volt abban, hogy villamindítója nemcsak könnyű iránytűt bír mozgatni. Dinamójának szükségességéről, elterjedéséről sem kételkedhetett: búvártársai lázasan kutattak és sok idővel utána meg is találták azt a dinamóelvet, melyet 1861-ben a géphez csatolt magyarázatban világosan megszövegez: „A delej forgatása folytán a sokszorozó huzalban (tekercsben) vilamfolyam indíttatik, mely a forgatott delej tekercsein átmenvén, a delejt erősebbé teszi, ez pedig ismét erősebb villamfolyamot indít". Dinamójáról még magánérintkezésben sem beszél szívesen; és van még valamije, amiről egy bizonyos időponttól kezdve szintén nem szeret beszélni: ez kedvenc osztógépe. Lelkében talán egybeforrt e kettő, minthogy tényleg dinamójával hajtatta osztógépét. Egyikre vissza*) Dr. Pogány Béla : A százesztendős elektromotor. Term. Közi. 1928. jún, 1. . 2