Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1927

lO tott, de a világ alig vett róla tudomást. Azaz dehogynem! Jóakarói „a naivságig menő szerénységgel" tüntetik ki az „egyszerű szerzetest", mások arról vádolják, hogy rövidlátó volt, nem látta találmányainak messzehordó jelentőségét. Ám olvassák el kéziratait, kiadási naplójától kezdve, akkor előttük is le fog játszódni a zseniális, de magyar feltalálónak és természetvizsgálónak tragédiája. 1822—3. évben a gimnázium, 1825—31, évben pedig á főiskola tanára volt Győrött; két találmányára lehet büszke Győr városa: elektrómótorjára és szódavizes gépére. Motorjának az idén ünnepli centennáriumát az elektrotechnika. A „villamdelejes forgony" egykorú másodpéldányát szertárunk őrzi: Kb. 1 mm-es selyemszigetelésü drótból 15 menetben készült 5X15 cm-es keret, amelynek közepén iránytűhöz hasonlóan 12 cm. h„ 7 mm. átm. lágyvaspálca van tűvel alátámasztva; a vaspálcát 150 menetben borítja kb. 1 mm-es szig. drót, melynek két vége fából esztergált higanycsészébe merül, forgás közben váltogatva az áram irányát, (kommutátor). Gondolatát a Schweigerféle irány tűs galvánométer adta; Jedlik a kilendülés erősítésére az iránytű helyett elektromágnest használt, a forgás állandósítására pedig higanyos kommutátort. Müller—Pouillet fizikája megemlíti, hogy Jal Negro előtt Jedlik már 1829-ben (téves!) szerkesztett elektromágneses motort, bár feltalálójának közönségesen Jal Negrot tartják. Jedlik nem közölte találmányát a folyóiratokban, mert többízben jött rá saját kutatásával olyan természeti tüneményekre, melyekről korábbi keltezéssel később itt is, ott is olvasott, de hogy a motornak tényleg nem csak a „maga egyéniségére nézve" a feltalálója, arról 1829—30 körül talár» a „Dinyler Journal"-ból értesült; ebben u. i. oly készülék leírását olvasta, mely az övéhez annyira hasonlított, hogy „ha azt előbb közzétettem volna, azt kellett volna gyanítanom, hogy az illető írónak az általam közzétett leírás szolgálhatott alkalmul." Másik, szintén Győrött készült berendezésével lehetővé tette a szódavíz elterjedését. Mesterséges savanyú vizet iparszerüen már régebben tudtak előállítani, pl. Paul és Goffe Genfben 1789 óta gyártott hatósági engedéllyel évenkint 40.000 üveg Selter-vizet, de teljesen titokban tartották eljárásukat. A gyártás nehézségét a szénsavnak olcsó és tiszta előállítása, továbbá 5 atm. alatt a vízbe való préselése okozta. Hasonló készüléket Fierhinger ismertetett, de nem vált be. Jedliknek sikerült fahamúból és kénsavból olcsón tiszta szénsavat fejleszteni és kb, 1 óra alatt 12 1. vizet szénsavval 5 atm. alatt telíteni; megfelelő ásványi sók hozzákeverésével kívánságra bárminő savanyú vizet gyártott: rohitschit 48 kr, bolti ár helyett 12 kr. költséggel, égeri vizet 36 kr. helyett 3 kr.-ral. Nem ijedt meg a szódavizes üvegek szétdurranásától, hanem 1829 nyarán 150 üveg ásványvízzel üdítette győri barátait. Nem volt szűkkeblű, mint Goffe-ék, eljárásának olcsó, gyors