Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1927

12 folyóiratok kritikai rovataira. Ha a diákság lelkében a modern irodalom ismertetésével létesítettünk már egy bizonyos érdeklődési, asszociációs hátteret, akkor érdeklődéssel fog venni minden olyan mozzanatot, amely a magyar szellemi élet hullámzó fázisváltozatairól számol be. Az ilyen irodalomtanításnak az lesz az eredménye, hogy az intelligencia érdeklődni fog az új irodalom és az új folyóiratok iránt, hogy nagyobb méreteket ölt a magyar szellemi élet. Rá kell épen ezért mutatnunk arra is, hogy mi a helyes magyar irodalompolitika, hogy a magyar célok érdekében milyen világnézetre van szükség s hogy ezt melyik folyóiratok istápolják. (Magyar Szemle, Budapesti Szemle, Napkelet, Irodalomtörténet, Széphalom, Élet stb.) Meg kell érlelnünk az ifjúságban azt a meggyőződést, hogy életerős magyar jövőt csak életerős világnézet teremt, életerős világnézetet csak az irodalom képes kitermelni s hogy ép ezért milyen fontos az, hogy milyen irányú sajtót támogat a jövőn dolgozó ifjúság, a jövő mikéntjének a kovácsa. Minderre számtalan alkalom kínálkozik az iskolai élet folyamán. Lépten-nyomon kiterjeszkedhetünk a mult irodalmi eseményeinek során a jelenre, s a VIII. o. utolsó hónapjaiban, vagy az önképzőköri irányító eladásokban ezen okulásoknak szisztematikus összefoglalását is meg lehet adni. Nem hoztunk fel példákat az újabb irodalom ismertetésmódjának illusztrálására, mert a Tantervtől és az Utasításoktól annyiszor hangsúlyozott tanári személyiség ezt maga van hivatva a különböző körülményekhez alkalmazkodva megkonstruálni. S amit elmondtunk, azt részben azzal a céllal tettük, hogy a hivatásának mindig magaslatán álló magyar tanárság értékes hozzászólását váltsuk ki az életrevaló, életben is értékesíthető irodalomismertetést illetőleg. Gondolatmenetünk igazolására legyen szabad egy elismert tudós és pedagógus eljárására hivatkoznunk. Mostanában jelent meg Pintér Jenő képes irodalomtörténete a Franklin Társulatnál. A két vastag kötet közül az egyik a régi irodalomról, a másik kizárólag a XX. sz.-éról szól. Ez azt bizonyítja, hogy Pintér Jenő meggyőződése szerint az újabb irodalom lehetőleg pontos ismerete époly fontos,, mint a múlté, «sőt azt, hogy a mult irodalmának ismerete csak a jelen miatt fontos. Nagy eredményt érnénk el az általunk körvonalazott irodalomoktatásban, ha ezt a könyvet az ifjúság minden egyes tagjával be lehetne szereztetni, vademecumul az élet számára. Ha az irodalmi nevelést ízlésneveléssé nemesítjük, ha világnézeti és művészi neveléssé bővítjük és belekapcsoljuk ebbe a nevelő eljárásba a mai irodalom ismertetését is, akkor igenis az élet számára néVelünk, mert a legtöbbet ronthat és a legtöbbet javíthat a könyv. Végül, ha a mai irodalom és világnézet betegségének ismertetésével