Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1926

11 Az esti lampionos menet. Színházi előadás után esti 20 óra 30 perckor megkezdődött a lampionos felvonulás. Az újságokban az ünnepségek programmja előzőleg ismertetve volt. Győr szab. kir. vjáros közönsége pedig igazán meleg érdeklődéssel viseltetett ünnepségünk minden mozzanata iránt, érthető tehát, hogv ritkán volt még akkora közönség a felvonulások összes utvonalain, mint ez alkalommal. Kedvezett a felvonulásnak az a körülmény, hogy az (eső, mely az egész színházi előadás alatt szemerkélt, megszűnt, a hűvös idő is langyosra fordult, nem volt tehát semmi akadálya a lampionos felvonulás teljes kifejlődésének. Fiatal diákjaink a tornateremben és az udvaron gyülekeztek osztályfőnökeik vezetésével, öregdiákjaink pedig évfolyamok szerint az előre kijelölt osztályokban Szakács Béla helyettes igazgató irányítása szerint. Megjelent a Foederatio Emericana Arrabona corporaliofának énekkara is, mely már a színházban is megtoldotta a műsort egy számmal, a felvonulás alatt pedig az összes énekszámokat vállalta. Fél kilenc órakor kezdetét vette a felvonulás. Az öreg gimnázium szűnni nem akaró áradatban ontotta magából a lampionos felvonulókat és a szemtanuk bizonysága szerint ilyen megható és szép látványban már rég volt része Győr város közönségének Legelőször a Széchenyi-téren állottak fel, hogy köszöntsék ár. Bárdos Rémig öregdiák-főapátot és gróf JankovichBésán Endréné zászlóanyát. A főapát köszöntése állott a cserkészek zenekarának, az Emericana énekkarának üdvözlő darabjaiból. melyek közölt dr. Preszly Elemér, Pestvm. főispánja a következő klasszikus üdvözlő beszédben köszöntötte a rend főapátját és benne a szentbenedelkrendet : Méltóságos Főapát Ur! »Nagy ünnepe van ma a győri bencés főgimnáziumnak : fennállásának 300 éves jubileumát üli. Ugy érzem, hogy ez a ritka ünnepség kiemelkedik a helyi keretekből, országos érdeklődésre tarthat számot és reá tereli figyelmünket a zajtalanul dolgozó derék magyar bencések áldásos munkájára. A legenda szerint Szent Benedek halála óráján két jámbor szerzetes látta a szent férfiú lelkét, inikép ment fel a Monte Cassinon, fényes uton az ég felé, drága köpenybe burkolva. Egyszersmind hallották e szavakat: »Ez azon ut, melyen Szent Benedek, iz Ur kegyeltje mennybe vitetett.«