Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1926

30 gyújtottak bennünk ; az önzetlen segíteni-vágyás, amelyre egy hosszú önfeláldozó emberi élettel adtak nekünk el nem muló példát. S mun­kájukról az eredménnyel téve tanúságot, imádkozva kérjük jó Atyánkat, hogy vegye kegyelmébe őket. S most, mikor a hálából és szeretetből fakadt e néhány szál virágot koszorúba fonva sírotokra teszem, Ti névtelenné vált hősei a magyar kulturának, hogy az élő bencésdiákok nevében emléketeknek áldozzak, mély megilletődéssel köszönöm Nektek, hogy buzdító szivvel, ha kellett, apai szigorral, de mindég szívbéli jósággal ültettétek át belénk tudás­tokat, pazaroltátok reánk lelketek minden virágát, s neveltetek ben­nünket hivő, szerető, komolyan dolgozni tudó és akaró magyarokká. Mikor az emléketeknek áldozott koszorú szalagját íme megcsó­kolom, benne, a Ti áldott kezeteket csókolom meg fiúi szeretettel. Díszebéd. A díszülés il tán a Royal-sz áll óban díszebéd volt, melyről a krónikás a következőképen számol be: Délben egy órakor a Royal-sziállóban díszebéden gyűlt ösz­sze az ünneplő társaság. A nagy éttermet, a gobelin-termet és a szuterén-termet egészen megtöltötte az asztalok körül elhelyez­kedett közönség. Az első felköszöntőt Bárdos Rémig dr. pannonhalmi fő­apát mondotta. A mai napon, — mondta — ezer esztendős em­lékek ébrednek föl. Ezer évvel ezelőtt a magyar szent Koronát a Szentatya küldötte az országba és azóta ezer esztendőn keresz­tül érezte ez az ország erkölcsi és sokszor anyagi támogatását is. A magyarság mindenkor hűséges támogatásra talált a pápá­nál, a mi ügyünket mindig 1 szeretettel karolta föl és ha magya­rokat fogadott, mindig különös szeretettel szólott a magyarok­ról. A Szentatyára emeli poharát és azt kívánja, Isten tartsa még sokáig Krisztus helytartóját. Hódolattal és tisztelettel gon­dol a magyar kormányzóra, mert nagy nemzeti tényekről szá­molhat be, vérét ontotta a hazáért, de hódolatot érdemel ki­váló egyéni tulajdonságainál fogva is, ezért az ő egészségére is üríti poharát, azt kívánva, hogy a haza javára sokáig éljen. A bankett közönsége állva sokáig éltette a pápát és a kor­mányzót. Némethy Ödön dr. alispán az ezeréves emlékeket idézi föl felköszöntőjében. A bencésrend egyidős a vármegyei szer­vezet megalakulásával. A vármegye közönsége jóiban és rossz­ban mindig maga mellett érezte a bencésrend jobbkezét. A bencésrend főapátjára üríti poharát azzal a kívánsággal, hogy a rend magasztos hivatását az idők végtelenségéig teljesítse még,

Next

/
Thumbnails
Contents