Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1926
30 gyújtottak bennünk ; az önzetlen segíteni-vágyás, amelyre egy hosszú önfeláldozó emberi élettel adtak nekünk el nem muló példát. S munkájukról az eredménnyel téve tanúságot, imádkozva kérjük jó Atyánkat, hogy vegye kegyelmébe őket. S most, mikor a hálából és szeretetből fakadt e néhány szál virágot koszorúba fonva sírotokra teszem, Ti névtelenné vált hősei a magyar kulturának, hogy az élő bencésdiákok nevében emléketeknek áldozzak, mély megilletődéssel köszönöm Nektek, hogy buzdító szivvel, ha kellett, apai szigorral, de mindég szívbéli jósággal ültettétek át belénk tudástokat, pazaroltátok reánk lelketek minden virágát, s neveltetek bennünket hivő, szerető, komolyan dolgozni tudó és akaró magyarokká. Mikor az emléketeknek áldozott koszorú szalagját íme megcsókolom, benne, a Ti áldott kezeteket csókolom meg fiúi szeretettel. Díszebéd. A díszülés il tán a Royal-sz áll óban díszebéd volt, melyről a krónikás a következőképen számol be: Délben egy órakor a Royal-sziállóban díszebéden gyűlt öszsze az ünneplő társaság. A nagy éttermet, a gobelin-termet és a szuterén-termet egészen megtöltötte az asztalok körül elhelyezkedett közönség. Az első felköszöntőt Bárdos Rémig dr. pannonhalmi főapát mondotta. A mai napon, — mondta — ezer esztendős emlékek ébrednek föl. Ezer évvel ezelőtt a magyar szent Koronát a Szentatya küldötte az országba és azóta ezer esztendőn keresztül érezte ez az ország erkölcsi és sokszor anyagi támogatását is. A magyarság mindenkor hűséges támogatásra talált a pápánál, a mi ügyünket mindig 1 szeretettel karolta föl és ha magyarokat fogadott, mindig különös szeretettel szólott a magyarokról. A Szentatyára emeli poharát és azt kívánja, Isten tartsa még sokáig Krisztus helytartóját. Hódolattal és tisztelettel gondol a magyar kormányzóra, mert nagy nemzeti tényekről számolhat be, vérét ontotta a hazáért, de hódolatot érdemel kiváló egyéni tulajdonságainál fogva is, ezért az ő egészségére is üríti poharát, azt kívánva, hogy a haza javára sokáig éljen. A bankett közönsége állva sokáig éltette a pápát és a kormányzót. Némethy Ödön dr. alispán az ezeréves emlékeket idézi föl felköszöntőjében. A bencésrend egyidős a vármegyei szervezet megalakulásával. A vármegye közönsége jóiban és rosszban mindig maga mellett érezte a bencésrend jobbkezét. A bencésrend főapátjára üríti poharát azzal a kívánsággal, hogy a rend magasztos hivatását az idők végtelenségéig teljesítse még,