Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1925

6 termette gyümölcseit. Már fiatal tanárjelölt korában egy-egy cikkével megnyerte tetszését Szarvas Gábornak, a „Nyelvőr" nagynevű szerkesztőjének, ki valamikor maga is bencés papnövendék lévén, a törekvő fiatal bencés cikkeit kitüntető elismeréssel fogadta és őt atyai jóindálattai a további munkásságra buzdította. így vált a Nyelvőr reá nézve a módszeres tudományos munkásságnak eiőiskoiájává, gyakorlóterévé. A kisebb cikkeket csakhamar nagyob'oszabású tanulmányok követték. Ezek közül különösen kettőt kell kiemelnünk : Régi énekmondóink rendjéről és a róluk divó elnevezésekről szóló dolgozatát és a Pray-kodexről való tanulmányát, melyet az Akadémiában is felolvasott. Ilyenek még: Sándor István nyelvtudománya, — Csuzy Zsigmond szavai, — A magyar tánc, nyelv, stb. A megboldogultat nyelvészeti búvárkodásaiban már kezdetiől fogva nem annyira a szorosabb értelemben vett nyelvészeti szempont, vagyis a szóalakok eredete, aiaktani és jelentésbeli változása érdekelte, mint inkább a néprajzi, etnográfiai vonatkozás. Mát régebbi dolgozatai közt nagy számmal találunk ilyeneket, pl. Régi magyar tréfaszók, A kutya a magyar szólásokban, Az úrhatnámság a magyar nyelvben stb. Ily irányú tudományos munkásságának érett gyümölcse, egyúttal életének utolsó műve : A magyarság táncai szorosan vett néprajzi, etnográfiai munka. Hosszú évek fáradhatatlan tanulmányainak, aprólékos adatgyűjtésének eredménye ez a mű, mely mint nemzeti táncunknak legteljesebb monográfiája irodalmunkban, tárgyát nemcsak koreográfiai, táncművészeti, hanem zenei, nyelvi stb. szempontból is kimerítően és mélyrehatóan fejtegeti. Ezt a bírálat egyhangúan elismerte róla. Ez a mű tette nevét ismertté az egész országban, ezzel vivta ki magának az egész magyar tudományos világ elismerését. A Szt. István Akadémia sietett őt tagjainak sorába választani és a Magyar Tud. Akadémia is jelölte őt a tagságra. Ezen utolsó művén lázasan dolgozott, mintha^ csak érezte volna, hogy sietnie kell vele, mert ideje ki van mérve. És midőn befejezte, ugy látszik, már hordta testében halálos betegségének csiráit. Az emberi segítség nála már későn érkezett : a rajta végrehajtott súlyos műtét nem tudta életét megmenteni. Halála súlyos vesztesége a magyar tudománynak, mert sok szép terve, csírázásban levő tudományos gondolata szállt vele a korai sirba. Porladó teste ott nyugszik a természet szépségéitől ékes, a történelem és költészet emlékeitől megszentelt tihanyi félszigeten. Itt megtalálta méltó nyugvóhelyét az a férfiú, ki törhetetlenül szerette az igazságot, ki mint tanár, önfeláldozóan nevelte a haza reményeit, mint tudós, önzetlenül lelkesedett, fáradhatatlanul munkálkodott fajáért és nemzeti hagyományainkért: nyelvünkért és művészetünkért. Dr. Kemény Kolumbán. A tanári kart ért eme súlyos veszteség melléj még más csapás is sújtotta intézetünket: három derék tanuló halála. Érettségi előtt ragadta el a halál sorainkból Simoncsics Sándor VIII. o. tanulót. Szelidlelkü, bánatos szemű, szerény, kedves, jeles diák volt. Kedve telt benne az embereknek s úgy látszik, az Úristennek is, aki ily korán szólította nemes lelkét magához. Kovács Elemér VIII. o. t. búcsúztatta el a diákok nevé-