Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1917

7 belső és külső ügyei rendben vannak. Amit szülői élesztettek, amit tanárai erősítettek, amit az. élet küzdelmei csak megedzettek benne, a mélységes, élő hit volt életének alapja, irányítója, azon kevesek közé tartozott, aki világi létére tisztában volt vallása tanításaival is és aki életét ezen tanítások szerint rendezte be. A gyermekkor áhítata, mely őt szűz Mária fényben ragyogó oltárához vitte mint kongregánistát, megőrizte erejét férfi korában is. Mikor Győrött megalakult az Urak Mária-Kongregációjának koloniája, ép oly lelkesedéssel sietett újra szűz Mária oltára elé s ha hivatalos ügyei nem tartották távol, nem mulasztott el egyetlen gyűlést sem. Mily fölemelő volt a látvány, mikor a kongregációk szentségimádása napján, minden hó első vasárnapján ott térdelt a diákmise alatt a bencések tempíomában az Oltáriszentség előtt. Többet ért, többet mondott a példája az ifjúságra nézve sok szép szónál; vagy amikor az ifjúsági kongregáció tagjai elé állt saját szavai szerint nem mint főigazgatójuk, hanem mint Mária-testvérük s nyilvánosan hitvallomást tett, miért kongregánista ő s milyennek kell lenni az igazi kongregánistának. Bár maga ily vallásos lélek volt, sőt épen azért, soha nem bántotta mások vallásos meggyőződését, a magáét nem hagyta, de a másokét tiszteletben tartotta. A rendben lévő lélek belső derűje sugárzott vissza egész lényén s derűt varázsolt oda, ahol megjelent. Kifogyhatatlan volt a jó kedve, ajkáról csakúgy áradt a sok jóizű adoma, melyeket az élet minden köréből, de főkép a tanár- és diákéletből merített. Ezzel a jó kedvvel párosította a férfias komolyságot s egész lénye: jó kedve, mint komoly dolgai, tanúsították a megnevelt, fegyelmezett akaratot. Puritán jelleme, tiszteletreméltó egyénisége, derült humora, jókedvű szellemessége kedveltté tették őt az egész társadalomban, ahol megjelent, a jó ember lényéből áradó melegség ömlött el. Barátaival, tanáraival a szeretet és kölcsönös tisztelet szálai kötötték össze. De legtöbb jutott szeretetéből családjának, gyermekeit a rajongásig szerette, meghozott minden áldozatot, hogy beteg leányát az életnek megmentse, de az Úr máskép határozott, tiszta lelkét magához hívta. E rettentő csapás megrendítette, de hitében gyökerező lelki erejét nem törte össze, nem zúgolódott, az Úr akaratán megnyugodott.