Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1916

15 magában az îgazi írói hivatást, e téren inkább választotta a lemondást, mint az irói félmunkával járó hervatag babérokat. S valószínűleg mindenkor hiányos látása is megakadályozta benne. Mint ember mintaképe volt a puritán egyszerűségnek, becsületességnek és egyenességnek. A maga határozott elveihez való férfias ragaszkodást mindenkor párosítani tudta a mások iránt való elnézéssel és türelemmel. Soha mások személyi dolgait nem érintette, hibáit és gyengeségeit nem firtatta. Ez jellemezte őt mindenekelőtt a rendtársaival való szorosabb érintkezésben. Velük szemben mindenkor a gyöngédségig figyelmes és szives tudott lenni, amint általában mindenki csak finom udvariasságot tapasztalhatott ezen különben igénytelen megjelenésű férfiú részéről. Fiatalabb éveiben nem vetette meg a nemes szórakozásokat sem és szívesen látogatott egy-egy zenei, operai vagy színházi előadást. De amennyire egész életén át elvonult a nagy nyilvánosság elől, annyira feltalálta és jól érezte magát a maga bizalmas körében. Aki őt így élénk társalgás közben megfigyelte, amint egy-egy találó megjegyzéssel, csattanós anekdotával a jó kedvet élesztette, annak csak csodálnia kellett, hogy korlátolt testi látása mellett mily eleven lelkének tekintete. Családjához egész életén át gyöngéd szeretettel ragaszkodott. A szünidő beálltával boldogan sietett haza a szülői körbe, később Kálmán, plébános öccséhez a vasmegyei Izsákfára. Részben azért is, mert itt kedvére hódolhatott egyedüli szenvedélyének: a természethez való nagy szeretetének. S valóban lehet-e szebb és a tanárhoz, mint a gyermeklélek kertészéhez méltóbb szórakozás, mint a szép nagyterniészetbe elmerülni, titkait meglesni és fejlődésében irányítani és megnemesíteni? Mily engedelmes és hűséges hozzánk : lassanként minden elhagy, ez hűségesen kitart mellettünk! Mily hálásan és busásan fizet fáradozásunkért, — nem úgy, mint az ember!... A vakáció elején örömmel vitte haza a nemes rózsa- és gyümölcsszemző galyakat és feszült figyelemmel leste naponkint a szemzések fejlődését; mindenkinek diadallal mutogatta, ha megeredtek és szépen fejlődésnek indultak. És mennyit tudott visszatértekor beszélni kedvenc szórakozásairól : a nemes rózsák tenyésztéséről, a méhekről, a szakszerű szöllőmívelésről — élvezet volt hallgatni ! De az idő fölötte is eljárt. 26 évet töltött el így önfeláldozó munkásságban a győri főgimnáziumban, ebből egy évet (1898 — 99.) mint boldogult Acsay Ferenc házfőnök és igazgató helyettese. Miután még 3 éven át mint a zalavári jószágkerület pénztárosa tett hasznos szolgálatokat rendjének, 1906-ban elvonult a jól megérdemelt nyugalomba. És ezzel elérkeztünk életének alkonyában ahhoz a mozzanathoz, honnan rövid ismertetésünkben kiindultunk: a szomorú véghez. A jól megérdemelt nyugalomból igazán csak kevés jutott neki osztályrészül, a többit a halál foglalta le magának előkészítésül a végső nyugalomra. S ő nyugodtan hajthatta pihenésre fejét. Hisz mulandó földi javakhoz, miktől a gyarló földi embernek oly nehezére esik megválnia, ő sohasem kötötte lelkét. Amit pedig önfeláldozó munkája