Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

72 természetes áthidalása a nyelvtannak a retorikával s már egymagában is értékes tanulmányszámba megy. Ezután áttér az írásművek tárgyalására. írásműveknek az emberi elmének azon összes termékeit érti, amelyekben akár a tartalom, akár a belső és külső alak szempontjából bizonyos fokú művésziesség van. Az írásműveket céljuk szerint a következőképen osztályozza : A szorosan vett írásművek célja az, hogy akár élőszóval, akár írásban a közönséggel valamely ismeretet közöljenek, a képzelet útján érzelmeikre hassanak, azaz gyönyörködtessék őket s végül rábírják valaminek a megtevésére vagy elhagyására. Az elsők különösen az értelemhez szólnak s így ismeretközlő írásműveknek nevezhetők, a második osztálybelieket költői müvek-nek nevezzük ; a harmadik osztálybeliek a szónoki müvek. A retorika körébe csak az ismeretközlő és a szónoki művek tartoznak s mert kűlalakjok a próza, összefoglaló néven prózai írásmüvek-nek is nevezhetők. Az ismeretközlő írásművek három alfajra oszlanak, úgymint a leírás-ra, az elbeszélés-xç. vagy történelem-re és az értekezés-re. Az egész mű felosztása tehát a következő : 1. Ismeretközlő írásművek: a) a leírás; b) a történelem; c) az értekezés. 2. Szónoki művek. Ez Acsay munkájának világos, áttetsző tervezete. Felosztásában tehát csak annyiban szakít a retorikák hagyományos módszerével, hogy a műfajok tárgyalásában az első helyet nem a történetírásnak, hanem a leírásnak juttatja s helyesen, mert a történetírás a benne gyakran előforduló leírások miatt ennek elméleti ismeretét már föltételezi. Ezen általános felosztás keretén belül lelkiismeretes gonddal vonja vizsgálódása körébe az összes műfajokat, melyeknek elméletét mindig induktive állapítja meg s a nehézkes meghatározások elkerülésével egyszerű, világos és szigorúan logikus elemezéssel fejti ki a retorikai tényeket. Különösen három szempont az, melynek tervszerű keresztülvitele Acsay munkáját gyakorlati hasznúvá teszi s a retorikai kézikönyvektől előnyösen megkülönbözteti. Az egyik az, hogy a stílus legfő sajátságaival az egyes műfajok keretén belül külön-külön foglalkozik. így pl. a leíró műfaj elméletének kifejtése után a szemléletesség stiláris tényezőit tárgyalja s ezek alapján élesen megkülönbözteti a pusztán érzelemkeltő vagyis költői leírást az ismeretközlő leírástól. Az értekezés fejtegetése közben a világosság és egyszerűség kellékeit ismerteti. A történetírásnál tüzetesen foglalkozik az élénkség és szemléletesség, a szónoklatnál az érthetőség és világosság, az érzelemkeltés és a hatás eszközeivel. S bár e módszerével természetszerűleg ismétlésekbe keveredik, a tárgyalás teljessége s alapossága mindazáltal megköveteli, hogy a magukban azonos stílusbeli sajátságokat az egyes műfajok természetéhez mért változásaiban ismertesse. A másik következetesen érvényesülő s figyelmet keltő szempont Acsay munkájában a logikai elvek szigorú keresztülvitele az egyes műfajokban. Ezt az elvet már a bevezető részben is érvényre juttatja, ahol az ítéletet a