Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

57 kiképzése s vele az Isten képére teremtett lélek teljes kiművelése volt mindig a célom. Az egész osztály volt előttem, de mindig minden egyes növendékében külön, mert mindig az egyéniség szerint tanítottam, neveltem, irányítottam, korholtam, buzdítottam úgy, amint a körülmények kívánták. Nem nyugodtam, míg mindegyiknek egyéniségét meg nem ismertem s minden eljárásom hozzájuk alkalmazkodott. A folytonos elmélkedés, a velem egy irányban működő, tapasztalt emberekkel való társalgás, a legkiválóbb szakművek szakadatlan tanulmányozása segítettek arra, hogy működésem nem volt gyümölcstelen." S valóban megelégedéssel láthatta, hogy vezetése alól kikerült tanítványai az egyetemi évek alatt s később az életben is derekasan megállják helyöket s becsülettel töltik be azt a munkakört, melyet számukra az élet kijelölt. Ám ugyanez a harminc év arra is figyelmeztette, hogy az idő eljár s neki még tervei vannak, melyeket megvalósítva szeretne látni. Azért sietett, egyre jobban sietett s munkájában a már ekkor gyakran jelentkező ideges főfájásától sem engedte magát hátráltatni. Először is azon dolgait intézte el, melyeket kegyeletes szive sugalt neki. Esztergomban két mise-alapítványt tett, egyet elhunyt szüleiért és testvéreiért, egyet pedig megboldogult tanárainak lelki üdveért. Ezenkívül háromszáz korona névértékű koronajáradéki kötvényt küldött az esztergomi főgimnázium igazgatójához azzal a kéréssel, hogy azt az intézet „Névtelen Katalin-díj" alapítványként kezelje. Az alapítvány célját az igazgatóhoz intézett levélben közli, melyet, mint nagy és gyöngéd lelkének tiszta tükrét, jónak látunk szószerint közölni: „Az esztergomi főgimnázium tavaly 1909. december 11-én nagy ünnepet ült, a gimnázium átvételének százados évfordulóját. Lélekben magam is ott voltam az ünnepen, mert nemcsak szülővárosom ünnepe volt, hanem azon intézetben végeztem gimnáziumi tanulmányaimat is. De nemcsak lélekben akartam résztvenni, hanem némi adománnyal is le akartam róni az intézet iránt érzett hálámat. Mellékelve küldök 300, azaz háromszáz kor. n. é. koronajáradéki kötvényt alapítványul anyám emlékére pályamunkák jutalmazására. Ami bennem jó, nemes, ideális van, azt Isten és tanáraim után első sorban felejthetetlen, bálványozásig szeretett anyám tiszta lelkének köszönhetem. Az ő emlékére az alapítvány címe : Katalin-díj lesz. Tizenkét korona kamatjából tiz korona pályamunka jutalmazására fordítandó, két korona a kezelőé lesz. A pályamunka tétele fölváltva vallásos tétel és irodalmi tétel, amely elsősorban az anyai szeretet hatalmát mutatja ki akár az egész magyar irodalomból vett példákon, akár pedig egyes írók ilyféle műveinek elemezése alapján. Ápolni akarom vele a korunkban fogyatékosan nyilatkozó anyai szeretetet a gyermekekben, mert •meggyőződésem szerint ez a leghatalmasabb eszközök egyike a fiatalságot nemes, ideális célokra lelkesíteni." Sokat foglalkozott a gimnázium-épület kérdésének megoldásával is. A jelenlegi épület ugyanis, melyet Vaszary Kolos főapát 1888-ban a régi,