Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

53 régi elnökét: Acsay Ferencet, a volt iskolaszéki és később gondnoksági elnököt, aki önkényt, visszavonhatatlanul távozott mindnyájunk igaz fájdal­mára. Az ő nevéhez fűződik az intézet alapítása, anyagi megerősödése, egész története. Az ő fáradhatatlan és nemes buzgósága, puritán becsületessége és egyszerűsége teremtette meg és tette azzá intézetünket, ami ma. A gondnok­ság 1908. okt. 3-án tartott ülésen búcsúzott felejthetetlen, érdemekben gaz­dag elnökétől. Érdemeit jegyzőkönyvében örökítette meg és a midőn további nagyrabecsüléséről és ragaszkodásáról biztosította, egyszersmind kérte, hogy az intézetet jóakaratában, pártfogásában továbbra is részesítse és bölcs taná­csával támogassa." (VI. évf. 9. 1.) Többször fölemelte szavát a győri első­fokú ipariskola tanítótestületének érdekében is és anyagi helyzetük javítását hathatósan elősegítette. 1906-ban nagyszabású beszédben ismertette Apponyi Albert gr. és Andrássy Gyula gr. koalíciós miniszterek érdemeit s indítványozta, hogy a város díszpolgáraivá válassza őket. A városi képviselőtestület egy­hangú lelkesedéssel fogadta el Acsay indítványát. Ugyancsak az ő indítvá­nyára nevezett el a város egy-egy utcát Czuczor Gergelynek és Jedlik Ányos­nak, az intézet egykori nagyhírű tanárainak a nevéről. A polgárság való­ban önmagát becsülte meg, amikor Acsayt egymásután négy ízben megtisz­telte bizalmával s az I. Ferenc József-város érdekeinek képviseletére a város parlamentjébe küldötte. Áldásos és hasznos munkát fejtett ki a győrvárosi róm. kath. egyház­község önkormányzatában is. Győrváros kath. közönsége 1894-ben válasz­totta az akkor még „iskolai" önkormányzat képviselőtestületének és iskola­székének tagjává. Ez időtől fogva megszakítás nélkül képviselte — legtöbb­nyire egyhangú választás alapján — Győr katholikusait az autonómiában. Győrváros kath. népoktatásügye iránt való nagy érdeklődése, ebből kifolyólag az önkormányzat munkájában való lelkes közreműködése, mély tudása, meg­alkuvást nem ismerő bátor fellépése az önkormányzatban is csakhamar vezér­szerephez juttatták. 1898-tól az önkormányzat tanügyi bizottságának tekin­télyes tagja, 1906-tól haláláig e bizottság nagyérdemű elnöke volt. 1901-ben, amikor az „iskolai" önkormányzat új alapon szervezkedett, Acsaynak felajánlotta az I. alelnöki állást. Acsay szerényen kitért e meg­tiszteltetés elől, de ambícióját, tudását magával vitte az önkormányzat min­den fontosabb szervébe, nevezetesen: az állandó választmányba, az iskola­székbe és a fegyelmi tanácsba, amely bizottságoknak haláláig tevékeny tagja maradt. Erősen kivette részét az önkormányzat újraszervezésének nagy mun­kájában, valamint az igazgatói és tanítói szolgálati pragmatika megalkotá­sában. Sokat fáradozott az egyházközség hatósági felügyelete alatt álló győri apáca-leányiskolák jogviszonyának szabályozásán is. Acsay nevéhez fűződik az egyházközségnek amaz elvi jelentőségű határozata, hogy a tanítónők férjhezmenésük esetén állásukról lemondani tartoznak s hogy az egyház­község a győri székeskáptalannak két-két tanítóját, kik szerződésük értelmé­ben működésükkel bizonyos osztályokhoz voltak kötve, a tanügy érdekében

Next

/
Thumbnails
Contents