Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

50 sához mért lélektani alapon igyekszik megbizonyítani, hogy az isteni törvény az emberi léleknek tulajdonképen kiegészítő része. Ugyancsak a gyakorlati ifjúsági hitszónoklat ügyét szolgálja Acsay Ifjúsági szentbeszédei-nek 1908-ban megjelent II. kötete, melyet Mladoniczky Ignác prépost-kanonoknak, „minden katholikus ügy, különösen a katholikus ifjúság nemeslelkű pártfogójának" ajánl. A kötetnek első felét alsóbbosztályú tanulók számára írt beszédek teszik, melyek épen ezért jobbadán morális tartalmúak, a mű másik fele Szűz Mária és a magyar szentek ünnepeire készült beszédeit tartalmazza. Ez utóbbiak között tíz exhortáció szent Imréről szól s tulajdonképen szent István király intelmeinek a parenézise. Befejezésül alkalmi beszédeket közöl, köztük a Rákóczi fejedelem hamvainak hazaszállításakor tartott magasröptű vallásos-hazafias beszédét. E beszédgyűjteményében is, miként az előzőben, az ifjúi lélek alapos ismerőjének mutatkozik be s a hit és erkölcs igazainak és törvényeinek fejtegetése közben sohasem feledkezik meg az ifjúság lelki szükségleteiről, s „az atya szeretetével, a nevelő tapintatával, a tanító előrelátásával adja tanácsait, amelyek hasznos okossággal töltik el a fejlődő ifjak értelmét, szívét az egész életre". Különösen értékes e kötetnek első része, az a harminc beszéd, melyet az alsóosztályúak számára írt. E téren a magyar aszketikus irodalomban határozottan úttörő munkát végzett s nem átallja megvallani, hogy verejtékes munkájába került, mikor tárgyainak megválasztásában, a megfelelő példák és hasonlatok megválogatásában s maguknak a beszédeknek megszerkesztésében gondolatainak megszokott légköréből a gyermeki lélekhez minél közelebb leszállani igyekezett, nehogy egy szóval is olyasmit mondjon, ami a gyermek figyelmét nem bírja lekötni s ahelyett hogy lelkére irányítólag, akaratára ösztönzőleg hatna, inkább elviselhetetlen teherként nehezedik reá. Az egész kötet pedig megbecsülhetetlen szolgálatot tesz azoknak, kikre a kath. ifjúság lelki vezetésének szent és felelőséggel teljes munkája van bízva, mert mint egyik hivatott bírálója mondja: „A gyermeki lélekhez való férkőzésnek annyi módját, eszközét, titkát mutatja meg nekünk Acsay, a gazdag tapasztalattal bíró pedagógus, hogy már ezért is kincsesbánya marad a könyve. Ha pedig ehhez a kincshez hozzátesszük azt, amit tömérdek példáiban halmoz föl, mert tudja, hogy a gyermeki léleknek különösen példa kell, akkor fogjuk még csak igazán Acsay beszédeit értékelni. S a hittanárok csak örülhetnek, ha az irodalom tárházából oly bőven nyújtanak Acsay beszédei, mert Acsaynak igaza van, hogy a gyermek lelkét legjobban az a világ hatja meg, melyet ismer." (Alkotmány XIII. évf. 243. sz.) Ifjúsági szentbeszédeinek e két kötetében bőséges anyagot nyújt az exhortatoroknak, lelkes ügyszeretete azonban egyre további munkásságra sarkallja s 1912-ben, az egyházi szónoklat terén kifejtett munkásságának mintegy betetőzéseűl, még egy kötetet bocsát közre, melyben az egyházi év minden vasárnapjára és ünnepére több — összesen 117 — beszédet közöl. A hatalmas beszédsorozat végén az intézet homlokzatán elhelyezett szent