Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

27 raton s ismét a régi kedvvel látott a munkához, melyet mindenkor önmagáért szeretett. Az évközi szünetnapokat, valamint a karácsonyi és húsvéti vakációt is rendesen otthon töltötte s önművelésére és irodalmi munkásságra fordította. A kéthónapi nagy vakációban azonban rendesen nagyobb utazásokat tett. Az első években Magyarország nevezetesebb helyeit és szebb vidékeit járta be s különös szeretettel időzött a vadregényes Kárpátok között. Később nagyobb külföldi utakat tett. Bejárta Felső-Olaszországot, Svájcot, Franciaországot ; megfordúlt Angol- és Németországban is. Hogy a francia nyelv kiejtését teljesen elsajátítsa, először Párisban, utóbb a svájci Lausanne-ban és Neuchatel-ban töltött több izben is hosszabb időt. Francia nyelvtudását azután gyakorlatilag is értékesítette, amennyiben az esztergomi gimnáziumban francia tanfolyamot nyitott, amelyet lelkesen és eredményesen vezetett. Uti tapasztalatairól és éleményeiről szívesen és élvezetesen elbeszélgetett rendtársaival és ismerőseivel, éles megfigyeléseit gazdagon gyümölcsöztette az ifjúsághoz intézett beszédeiben s hogy szellemének gazdag kincstárából a társadalom alsóbb rétegének is juttasson valamit, uti naplójából időközönkint készségesen dolgozott át egy-egy cikket a Szent-István-Társulat naptára számára. íme, szűkreszabott s nagyon is fogyatékosan megrajzolt képe annak a derék munkásságnak, melyet Acsay tizenhat éven át a katedrán, a rendi életben és irodalmi téren kifejtett. Ez a zajtalan, de csendes munka emelte őt a „mester" tekintélyére tanítványai szemében, ez avatta a hivatása magaslatán álló tanár élő mintaképévé, ez szerzett neki egyre szélesebb körben tiszteletet és elismerést azok részéről, akik az egyént való értékük szerint tudják mérlegelni. Ezek közé pedig első sorban rendtársai és rendi elüljárói tartoztak. Már 1892-ben, tehát fölszentelése után a tizennegyedik esztendőben — amikor a rendtársak bizalma és a királyi kegy a hercegprimási méltóságra emelt Vaszary Kolos főapát örökébe Fehér Ipolyt ültette — széltében emlegették Acsayt, mint aki a legérdemesebb valamely megüresedő igazgatói állás betöltésére. 1894-ben pedig, mikor a pannonhalmi főmonostori perjelség megürült, a rendtársak bizalma erre a fontos rendi állásra nagyszámú szavazattal negyedik helyen jelölte, mint olyant, akit tiszta jelleme, egyedül szerzetének élő lelke, jól ismert rendszerető egyénisége fiatal kora dacára is méltóvá tesz erre a kitüntető hivatalra. A főapát a május havában megejtett választás értelmében az első helyre jelölt Kroller Miksa győri házfőnököt és főgimnáziumi igazgatót nevezte ki főmonostori perjelnek. Ugyanekkor töltötte be a rend az üresedésben levő bakonybéli apátságot is, melyre Villányi Szaniszló esztergomi főgimnáziumi igazgatót jelölte. Ezzel a kettős választással egyszerre két igazgatói állás üresedett meg: a győri és az esztergomi. Esztergomban bizton számítottak rá, hogy a főapát Villányi helyét Acsayval fogja betölteni, a győriek azonban szintén őt óhajtották házfőnökül