Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

9 zése után ugyanis az egyik nyári hónapot minden évben szülei körében, Esztergomban töltötte. Ilyenkor a rendi székházban lakott, de mindennap hazalátogatott szüleihez, akik megnyugvással látták, hogy fiuk megelégedett, boldog pályáján. S erre a vigasztaló tudatra nagy szükségök is volt a jó szülőknek, mert az ez időben rájuk nehezedett csapások úgyis erősen megviselték őket. Ugyanis a legidősebb fiuk, János (szerzetesi nevén Kajetán), aki Bécsben végezte a hittudományokat, a zirczi hittudományi intézetben való tanárkodásának már első évében súlyos tüdőbaja miatt nyugalomba vonulni kényszerült s 1872-ben Előszálláson elhunyt. A másik fiuk meg, István, aki a gimnázium VII. osztályának elvégzése után szintén a cistercita rendbe lépett, nem érezvén magában hivatást a papi pályára, másfél év múlva önként megvált a rendtől. A fiúnak ez a nem várt lépése végtelenül elkeserítette édesanyját, aki szinte kétségbeesve rohant föl a prímási palotába s könnyes szemmel kért bebocsáttatást a bíboros hercegprímáshoz. Simor János maga elé engedte az egyszerű asszonyt s türelemmel végighallgatta keserű panaszát. Maga is elérzékenyült a megtört anyai sziv nagy fájdalmán, de azután jóságos szóval megvigasztalta, hogy csak nyugodjék meg fia elhatározásán, akinek teljes joga volt még idejében pályát változtatni. Egyben megígérte neki, hogy Istvánt, ha az érettségi vizsgálatot leteszi, a prímási udvarban a szentszéki irodában fogja alkalmazni. ígéretét be is váltotta s István már egy fél év múlva mint hercegprímási irodatiszt nyert alkalmazást s 1888-ban bekövetkezett haláláig 12 éven át gondos és értelmes tisztviselője volt a prímási udvarnak. Halálakor a prímási iroda érdemes szolgálatáért örök misealapítványt tett az emlékére. Acsay, mint harmadévet végzett theologus, 1877-ben, jul. 22-én Kruesz Krizosztom dr. főapát kezébe letette az ünnepélyes szerzetesi fogadalmat s Győrött szerpappá szenteltetett. A következő évben pedig a theologia elvégzése után, jul. 9-én Zalka János püspök áldozópappá szentelte. Első szentmiséjét Esztergomban, a sz. Ferenc-rendiek templomában mutatta be a Mindenhatónak, szülei, egyetlen testvére s rokonsága jelenlétében, akik meghatottan fogadták fölszentelt kezéből az első papi áldást. Szerzetes-pappá neveltetése ezzel befejeződött. Az anyakolostorban, mint az Úr szolgálatának iskolájában megismerte a szerzetesi élet lényegét, a papi hivatás magasztos voltát s megedzette testét-lelkét a parancsolatok iránti szent engedelmességre, hogy hathatósan végrehajthassa mindazt a munkát, amit rendi elöljárója bármikor kiró reája. S erre a parancsra nem is kellett sokáig várakoznia. Főapátja 1878. aug. 1-én kelt rendeletével az esztergomi gimnáziumhoz küldötte tanárnak.