Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

I. Az Acsay-család. Acsay gyermekkora, neveltetése. A szent-Benedekrendbe lép. Hét év Pannonhalmán. Acsay Ferencz (keresztnevén József) 1854. szeptember 16-án született Esztergomban. Atyja, János, aki csizmadiamester volt, a pestmegyei Tápiószecsőről szakadt ide s feleségül vévén Jágerszky Katalint, végkép letelepedett Esztergomban. Boldog házasságukat a jó Isten egy leány- és három fiúgyermekkel áldotta meg. Az egyszerű iparos szülők a legnagyobb gonddal nevelték a gyermekeket. Az apa verejtékes munkájával napról-napra megszerezte nekik a tisztes megélhetés minden föltételét, az édesanya pedig szerető éberséggel őrködött szellemi és testi fejlődésükön. Első fiuk, János, már tízesztendős volt, mikor egyetlen leánykájukat, Katalint, négyéves korában elragadta a halál. A lesújtott szülőket a megadó szívvel viselt veszteségért egy év múlva egy fiúgyermekkel, Józseffel kárpótolta az ég, két év múlva pedig még egy fiúgyermekök, István született. Apjok iparos pályára szánta a fiúkat. Minthogy azonban az elemi iskolában tehetségükkel, szorgalmukkal s ildomos magukviseletével mindhárman magasan kiváltak tanulótársaik közül, az édesanya akarata győzött, aki a legnagyobb áldozat árán is tovább akarta taníttatni gyermekeit. így kerültek a fiúk egymásután az esztergomi főgimnáziumba. János már a gimnázium negyedik osztályába járt, mikor erős hülés következtében tüdőgyulladást kapott s napokon át élet-halál között lebegett. A fia életéért aggódó, lelke mélyén vallásos anya látván, hogy emberi tudás már nem segíthet beteg gyermekén, egyik napon — a fájdalomtól és virrasztástól megtörten — már a hajnali órákban fölkereste a Ferencrendiek templomát s a szent Szűz oltára előtt ártatlan betege életéért könyörögve fogadást tett, hogy mindhárom gyermekét az Úr szolgálatára neveli, a papi pályára adja, ha beteg fia életben marad. A nagybeteg fiú csakugyan meggyógyult s két év múlva, a hatodik osztály sikeres elvégzése után a ciszterciek zirci kolostorában kért és nyert fölvételt.