Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1911
A középkori zsidók általán helyes fogalmat alkottak a föld alakjáról és nagyságáról. Maimonides a gömbalakot természetesnek mondja. Szerinte az egész mindenség gömbalaku, ennek belsejében van a földgömb, mely körül sorban helyezkedik el concentrikus gömbkérgek gyanánt a viz, levegő, tűz és aether anyaga s ezen utóbbiból képződnek az égi testek. Jehuda Hadossi 4 9 Eschkol ha-kofer cimü 1149-ben megjelent művében azon véleményt nyilvánítja, hogy az égboltozat, mely a földet, mint a tojásfehérje a sárgáját körülfogva, magnetikus test, mely vonzó erejénél fogva a földet a világ központjában tartja. Hogy mily kifejlett volt egyesek földrajzi ismerete, mutatja Esthori ben Mose ha-Parci, a ki pontos helymeghatározásokat tett. A következő hely például szolgálhat Zunz 5 0 után : „Jeruzsálem a negyedik klimában a lakott föld közepén van, 32-ik szélességi, 113-ik keleti vagy 67-ik nyugati hosszúság alatt. A nap déli magassága napéjegyenkor 58°, a leghosszabb napon a 82°-on valamivel fölül van. A nappálya ive a leghosszabb napon 214 fok, a nappal 14 óra és 16 perc, az éj 9 óra és 44 perc." Nevezetes a sarkmagasság pontos meghatározása, mely a valódi értéktől körülbelül 12'-cel különbözik. Voltak azonban olyanok is a rabbik között, a kik a régibb vélemények valamelyikéhez csatlakoztak. Elieser rabbi a világot oszlopcsarnokkal hasonlítja össze, melynek északi része nincs befedve. Lactantius 5 1 tanítása is felülkerekedik egyeseknél. Részletesen tárgyalja a zsidók földrajzi ismereteit egy XVI. századbeli Asarjan ben Mose de'Rossi nevü polihisztor zsidó, a ki azt mondja, hogy régibb hitsorsosai a csillagok köralaku mozgásáról és a földnek gömbalakjáról semmit sem tudtak. Végül azt mondja, hogy minden kétségnek el kellett oszlania a föld gömbalakjáról, midőn az első spanyol hajósok expedíciójukról visszatértek. Lapos földet vesznek fel azon rabbik is, kik a napnak keletről nyugat felé való állandó mozgást tulajdonítanak és pedig úgy, hogy a nap nyáron pályájának legmagasabb partjain, télen meg lejtőin mozog s e miatt történik az, hogy nyáron a földfelület meleg, a belsejéből jövő források hidegek, mig télen megfordítva történik. Még a XIV. század elején is kedvező fogadtatásra talál egyeseknél ezen vélemény. A középkorbeli zsidók mindinkább közeledtek a Kopernik-féle csillagászati nézetekhez. Hogy a föld tengelye körül forog, arra nézve különböző helyeken találhatók alkalmas jegyzetek, de rendszeres megállapítása még hiányzott. A XIII. században Schemtob ben Josef ibn Platkera 5 2 spanyol rabbi irt egy liber graduum (Sepher hammaáloth) cimü könyvet, melyben szól ugyan a földnek tengelye körüli forgásáról, de azt mondja, hogy ez téves állítás. A föld forgásáról szóló tant egy külön álló zsidófelekezet terjesztette tovább s ez a kabbalisták felekezete, melynek főmunkája a Sohar cimü 2*
