Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1911

33 A Mária-Kultusz terebélyes fájának egyik legszebb hajtása a MáriaKongregáció, amely keletkezésében iskolai intézmény, aminthogy évszázadokon keresztül csakis tanulóifjúságnak volt vallásos egyesülete, céljában és az ennek eléresére, különösen az ész, sziv és jellem harmonikus és belterjesebb képzésére szolgáló eszközeivel a kath. iflúság nevelésének hathatós, kiegészítő tényezője. 1563-ban Rómában történt, hogy Lennis János, jézustársasági tanár egy napnak délutánján az előadások befejeztével, az iskola termében Máriaoltárt rögtönzött, amely előtt térdreborulva csendes imába merült, azután körültekintett s látta, hogy tanítványai mellette térdelnek és imádkoznak. Ez volt a kezdete a Mária-kongregációnak, amely később szélesebb alapokra fektetve egyletté szervezkedett, amelynek szabályait XIII. Gergely pápa 1584-ben megerősítette. Ez időtől kezdve elterjedt egész Európában ; hazánkban a XVI. század vége felé Kolozsvárott keletkezett az első ilynemű kongregáció, amelynek tagja volt a többi között a katholikus renéssánsz kimagasló alakja, Pázmány Péter. Példáját követték sokan hazánk jelesei közül, akiknek nevéhez nagyfontosságú, sőt korszakos jelentőségű események fűződnek. Legyen elég e tekintetben II. Rákóczy Ferencz fejedelemnek, Savojai Jenő és Lotharingiai Károly herczegeknek, Esterházy Miklós és Pál nádoroknak, Széchenyi György és Pál érsekeknek és a hős Fiáth Jánosnak dicső alakjait szemetek elé állítanom. A kongregációnak, mint a kath. ifjúság vallásos egyesületének célja a Mária-Kultusz utján a vallásos érzület mélyítése ; az ész, sziv és jellem összhangzó képzésével a kötelesség- és tisztelettudó, az Isten, a haza és felebarát iránt való szeretettől áthatott tanuló tökéletes eszményének lehető megvalósítása. A kongregáció azoknak az ifjaknak a köre, akik rendes kötelességeiken felül intenzivebb önképzésükre és önfegyelmezésükre a jelzett célú egyletbe való tömörüléssel járó kötelezettségeket is vállalják és amidőn ezt teszik, kizárnak kebelükből minden gyűlöletet, működésükből a másvallásuak ellen irányuló és az intézet békéjét bontó minden törekvést, ami ha nem így volna, én volnék az első, aki ez ellen tiltakozó szavamat emelném. Különös gondot fordít a kongregáció a jellem kialakítására ; azt célozza, hogy tagjai gondolat- és kedélyvilágukban, ítéleteikben és cselekedeteikben, világnézetükben meghatározott elvek és célok szerint igazodjanak és cselekedjenek, még pedig állandóan és tántoríthatatlanul ! Nagyon természetes, hogy mennél nagyobbak és eszményiebbek ezek az elvek és célok, annál nagyobb és eszményibb a jellem is erkölcsi kidomborodásában. Ezen kivül a kongregáció megismerteti tagjaival a destruktiv eszmeáramlatokat, ezek ellen védi őket és előkészíti az ezek ellen rájuk váró küzdelmekre. 3