Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910
12 főleg az állatvilág nagyon szegényesen volt képviselve a múzeumban. Hogy hamarább czélhoz juthasson, a vidék faunáját beszerezhesse, a helybeli lap, Győri Közlöny hasábjain : „Egy pár szó s illetőleg kérelem vidékünk vadászatkedvelőihez s egyéb természetbarátokhoz" czim alatt fölhivást tesz közzé, melyben egy jól fölszerelt vidéki múzeumnak a tanulóifjúságra, nemkülönben az azt látogató közönségre egyaránt kiható fontosságát és nemes, hazafias czélját fejtegeti, hogy azt megvalósíthassa, a minden jóra áldozni kész közönségnek támogatását kéri. Esdeklő szava nem hangzott a pusztába. A Győri Közlönynek már a következő heti száma örvendetes eredményről ad hirt, „a terménytár azóta szép adakozásokban részesül." Épen akkor téli időszak, a vadászat ideje lévén, mindenfelől közelről, távolról, még Horvátországból is érkezett zsákmány : emlős, főleg madár, közel félezer, melyeket aztán társával, Vinterkorn Sándor benczés tanárral és több tanítványával, kiket betanított a tömés mesterségébe, dolgozott föl. Akadtak egyesek, kik nagyobb adománnyal támogatták ; igy Dorner Ede megyefőnök kiváló ásványgyűjteménynyel, a bécsi állat- és növénytársulat igen szép és nevezetes növényekkel, a szentmártoniak által nagylelkűen ajándékozott 539 érmen kivül — melyek között 201 ezüst darab vagyon — kedveskedett Fojtényi tanár ur is 80 darab magyar és római — nagyánt ezüst — pénzzel." Mindezekről ugyanazon lapban később öröm és hálaérzelmek között tesz jelentést a nagy közönségnek és mond hálás köszönetet a lelkes pártfogóknak ; egyúttal megemlékezik a Komáromban nem rég eladott két hód példányról és sajnálatának ad kifejezést, hogy ismerősei közöl valaki — visszatérítés fejében — meg nem vette azokat a muzeum számára, annyival inkább, „minthogy a hódok napról-napra gyérülvén, maholnap hazánkban a nagyobb ritkaságok közé fognak tartozni." Valóban ezek voltak az utolsó példányok, melyeket vidékünkön ejtettek el. Keserű szemrehányását két hét múlva megismétli, midőn hallja, hogy a tőlünk nem messze fekvő Gönyőközség határában sikerült egyik szerencsés vadásznak több pelikánt (gödény) elejteni a nélkül, hogy egy példányt is kapott volna belőlök. A vadászokhoz való kérését tehát ezen alkalommal újra megismétli. Később a nyári időszak alatt a cs. k. vallás- és nevelésügyi ministerium meleg elismerésétől, még inkább a téli időszakban elért fényes eredménytől föllelkesítve, nem lankadó buzgalommal folytatja a múzeum gyarapítását, gyűjt buzgó tanítványaival együtt bogarakat és más állatokat, melyeket a vidéken találhattak ; szerez tengeri állatokat, hogy igy pótolhassa az állatvilág egyes köreiben mutatkozó hézagokat a gyűjteményben. Ebbeli buzgóságának köszönhető ama fényes eredmény, mely táblázatos kimutatásban az évvégi iskolai Értesítőben olvasható. íme az elért eredmény:
