Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910

2$ vett az egyházi körmeneteken. — A másvallású ifjakat saját lelkészeik oktatták a vallástanban ; elömenetelökröl időszakonkint bizonyítványt adtak s ez alkalommal egyúttal arról is értesítették az igazgatót, résztvettek-e pontosan az istentiszteleteken is. Mária-Kongregáczió. Hagyományos ősi erények, régi tiszta erkölcsök ápolása teszi erőssé a nemzetet. Rendezett lelki viszonyok szülik az egyén életének harmóniáját. E kettőt tűzte ki föladatául a Mária-kongregáczió, az egyén s ennek a révén a társadalom, a nemzet boldogítását. Ezen eszmék megvalósítására gyülekeztek ifjaink a Szűz Máriás lobogó alá, hogy a Zrínyiek, Hunyadiak, Rákócziak erényeit keltsék új életre magukban s majdan a társadalomban. — Történelmi multunk szemlölédésébe mélyedve minden fontosabb mozzanatában ott látták a Magna Domina alakját, s őseikével együttérző szivük megsejtette, hogy a Magyarok Nagyasszonyának tisztelete nemcsak kath. erény, hanem magyar erény is. Érezték, hogy a modern koráramlatok közt azért ingadozik a nemzet ifjúsága, mert nincs neki útmutatója, ők tehát lelkük nemesítésére a legtisztább, legszentebb ideált tűzték példaképül. Ez ideál egyesíti magában a hitet és erkölcsöt, a két szilárd pillért, mely nélkül az egyén és társadalom élete recsegve omlik össze. Nem ijednek meg a sokak előtt gyűlöletessé tett kongregánista névtől, mert jól tudják, hogy Hunyadi János csak jobban teljesítette kötelességét hazája iránt, mikor a kardjára akasztott olvasóból lelkesedést merített, tudják, hogy Mátyást senkisem mondhatja babonásnak, vagy hazafiatlannak, azért, mert paizsára Máriához irt fohászt vésetett s Zrínyi Miklós munkája sem lesz ponyvatermékké azért, mert az elején szűz Máriához fordul segítségért. Érzik, hogy csak egyoldalulag mívelt ember lesz az, ki lénye fontosabb részének, lelkének művelését elhanyagolja. Már pedig az élet egész embereket követel, kiknek esze s szive egyaránt helyén van. Ilyen egész, harmonikusan képzett emberek akarnak lenni, kik a kongregáczió kebelében akarják lelküket kiképezni az élet harczára. Gyakorlat teszi ügyessé, edzetté a katonát, ily gyakorlótere a kongregánistának a kongregáczió, hol önmegtagadás által akaratát erősíti, hogy bárhová rendeli a Gondviselés s bármily próbatételek közé kerül, megállja a helyét szenvedések árán is ; imádságával éleszti hitét s folytonos összeköttetésben tartja magát az Istennel, hogy élete eseményeinek változataiban mindig fölismerje a gondviselő Atya intézkedését s ne emelje föl a társadalmi rend, a természet, az élet ellen lázadó kezét. S hogy mindezekre ereje legyen, a kegyelmek forrásaihoz, a szentségekhez járul gyakran, hogy ami gyarló ereje előtt elviselhetetlennek látszik, azt az Istentől kapott erővel eltűrhesse. Tehát nem elfogult, bigott, hanem életet élő, egész embereket akar nevelni a kongregáczió. S amikor ezt teszi, a legnagyobb mértékben szolgál a hazának és tudománynak egyaránt. — A hazának, mert testben és lélekben erős fiakat nevel neki, a tudománynak, mert a tanulást, a kötelességteljesítést lelkiismeretbeli követelménnyé teszi.