Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910

48 között maradhatott, a kath. vallásra ebből nagy haszon háromlott. Rákóczi őt úgy megszerette, hogy atyjaként tisztelte. Ámde nemsokára elhomályosult Rákóczinak szerencsecsillaga és így elkövetkeztek Telekesy számára is a napok, melyek az embernek nem tetszenek. — Telekesyt azon ürügy alatt, hogy ő a forradalmárokkal tart, minden kihallgatás nélkül, minden egyházi, világi méltóságától megfosztották, javaiban megkárosították. Utódját is kinevezték, beigtatták és őt Szarvaskővárába beljebbezték. Ily szorongatott helyzetben hasztalan fordult kérlelő, alázatos levelekben a herczegprimáshoz, régi, kegyelmes, nagyjóvoltu urához, az ifjú királyhoz, I-ső Józsefhez, meghallgatást nem nyert. Végre Őszentségéhez, XI. Kelemen pápához terjesztette föl panaszos ügyét, ki őt a vádaktól fölmentette és püspöki székébe visszahelyezte. Ezután is törhetetlen buzgalommal folytatta apostoli működését, mig 1715-ben bőjtmáshava 3-án ájtatos fohászok között 82 éves korában az Urban elszenderült, áldásban maradt emléke. Negyven év múlva tetemét utóda gróf Barkóczy Ferencz fölvétette s a rothadás minden jelensége nélkül egészen épnek találta. Ezt rézkoporsóba tétette, díszesebb polczra helyeztette. Ilyen volt Telekesy, szűz Mária leventéje. Ez rövid kivonatban az ő élete. Ebből is láthatjuk, mily hű, buzgó tisztelője, követője volt szűz Máriának, rendületlen atlétája Krisztusnak, mily alázatos, szelid, kitartó volt az élet minden viszontagságai közt. Midőn őt a földporáig lealázták, vádakkal elhalmozták, azt irta Hevenessy, a tudós Jézus-társasági atyának : Si nihilominus propter haec meritus sum ut lapidibus obruar: viderint, Stephanus sum, lapidibus assvevi ; non metuo. Fiat Dei voluntas. Nem ilyen férfias jellem lebegett e Horatius előtt, midőn ezt irta : Justum et tenacem propositi virum, sí fractus illabatur orbis, impavidum ferient ruinae. Kövessük példáját, fussunk kenetei illata után. Csak törpe nép felejthet ősi nagyságot, Csak elfajult kor hós elődöket, A lelkes eljár ősei sirlakához S gyújt régi fénynél, új szövétneket. Vegyük szivünkre sz. Pál igéit: Ne legyetek többé habozó kisdedek, ne hajtassunk ide s tova a tudomány minden szelétől, az emberek gonoszsága által, a tévedésbe ejtő álnokság által. (Efez. 4, 14.) Miért tisztelték őseink szűz Máriát ? Mert ő nemcsak Krisztusnak anyja, hanem a mi lelki anyánk is. Mert ő eszményi tökéletesség. Mert senki oly igazán nem valósította magán Krisztus parancsát : Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes. O valóban eszményi, elragadó, elbájoló szépség, lebilincselő jóság, fénylő igazság, megnyerő nyájasság. Azért nem csoda, hogy mindig igyekezett minden jólélek az ő kedvében járni, miért a költő neki szentelte kobozát, a zenész lantját, a gazdag vagyonát, a szónok ékesszólását, a szobrász vésőjét, a festőművész ecsetjét, a vitéz kardját. Hát a levente mit szenteljen neki ? Ugyebár szívét, mindenét, szolgálatát, éltét s halálát. Sed claudite nunc pueri rivulos, sat prata biberunt.