Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1909

70 Az igazi mulatság azonban csak a litánia után kezdődött a vendéglőben. Nem tudom, honnan szereztek cigányt, az muzsikált a táncol óknak — irtóztató hamisan, csak a legények kurjogatása volt még ennél is „szebb." Minden ember szereti a zenét, az éneket; valóban nemes szórakozás ez; örömünkben, bánatunkban egyaránt megnyugtat, munka után üdülés, magányunkban vigasztalás, társaságban szép szórakozás. De itt is bebizonyul, hogy a zenének, az éneknek igazi élvezetéhez is csak művelődés utján jutunk. Aki maga akar zenélni, énekelni, ezt meg kell tanulnia; s aki igazán akar zenét, éneket élvezni, annak is fejlesztenie kell érzékét. Mindig irigyeltem azokat, akiknek módjukban van zenét tanulni. A gyermekek pedig nem is tudják, nem is értik, mily hálásaknak kellene lenniök szüleik iránt, hogy zenét tanulhatnak. Akik nem táncoltak, odasereglettek, nézni, zenét hallgatni, vagy vásárolni a mézeskalácsos bódékban, s játszani a céllövőnél vagy a karikadobónál és kockavetőnél. Még jövendőmondó papagály is akadt. Hány két krajcárt csaltak ezek ki az úgyis lapos erszényekből ! Estefelé már nem egy volt, kinek megártott az ital. Ezen alakokat látva, amint végigbotlogtak a falun, néha egyszintbe jutva a hazatérő sertéscsordával, nem csodálom, hogy annyira lelkünkre kötötték tanáraink, hogy necsak magunk legyünk mértékletesek, hanem másokat is tartsunk vissza az alkohol túlságos élvezésétől. Csak egy ilyen alakot kell látni, s valóban elmegy az ember kedve az alkohol-boldogságtól. Úgy hallottam, Angolország már törvényt is hozott, és büntetés terhe alatt megtiltotta az elárusítóknak, hogy fiatal gyermekeknek dohányt és alkoholt eladjanak. Lám nemcsak a természet, az iskola tilalma ez most már, hanem az országé is. Bizony mindenféle mulatságnál legtöbbet ér a friss levegő, a nemes szórakozás és a sport, mely fejleszti az egész testet és műveltebbé teszi a lelket is. Belátják ezt sokan felnőttebb korukban, csak az a baj, hogy néha már későn. Az egyszer szétroncsolt szervezetet nem oly könnyű, sőt sokszor egyáltalában lehetetlen ismét kijavítani, megerősíteni. Azért igaz járásorvosunk szava: „Én teljesen felesleges lennék, ha az emberek rendesen és mértékletesen élnének. De még az akarat is hiányzik belőlük!" Nálunk is volt ünnep, Annuska húgom nevenapja és János bátyám búcsúztatója, neki a hét végén már ismét be kell rukkolnia. Délután felügyelőékhez is átmentem. Hát mit látok ? A négy legfiatalabb nagy sportot csap, footballoznak — egy meggyilkolt tyúkkal. Igen, meggyilkolt tyúk volt ez, hiszen ott kandikált ki Gyula zsebéből az öldöklő szerszám : a gummi-parittya. Gondoltam magamban, jó lenne, ha az Állatvédő-Egyesületet már a diákok közt megalapítanák. Én mindjárt Gyulát ajánlanám titkárnak, vagy minek, így legalább állásbeli kötelességei visszatartanák ily kegyetlen tettől. Amint észrevettek, nagyon megkértek, hogy a papájuknak ne áruljak el semmit, úgyis maradt még neki vagy száz darab szárnyas állatja. „No jól van — mondottam — de máskor ne kínozzátok a szegény állatokat!" Sze-