Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1909

30 szives kalauzolásáért és egyéb fáradozásáért intézetünk e helyen is köszönetet mond. Kassát elhagyva, a kanyargós és szép Hernád-völgyben haladtunk felfelé. Egyszerre csak a Magas-Tátra hatalmas hegylánca ragadta meg lelkünket. Felséges látványt nyújtottak az égbetörő bércek, hófedte tetőkkel. A harmadik nap kirándulásának célja a dobsinai jégbarlang volt. Poprádról gyönyörű reggeli időben indultunk ; utunk elején mindjárt a bájos Virágvölgyön haladtunk keresztül. Utunk mindenütt gyönyörű erdőségen, megragadó szépségű folyó-völgyekben, merészen égfelé nyúló sziklafalak mellett kanyargott, eleinte a Hernád, később annak egyik mellékfolyója, majd a Pöllnic patak mentén. Botanizálva és közbe-közbe utunk szépségében gyönyörködve, megérkeztünk a dobsinai jégbarlanghoz, hazánk e rendkívül érdekes természeti csodájához. Mindnyájan megilletődéssel és csodálkozással jártuk be ezt a sajátságos képződményt. Itt, e sziklabarlangban összehalmozott hatalmas jégtömeg, a barlang repedezett mészkőboltozatán csillogó zúzmara, a lelógó jégcsapok, a változatos csepegőkő-alkotásokra emlékeztető jégfüggönyök sajátságos hangulatra ébresztettek bennünket. Társaságunk nem egy tagja azt a kijelentést tette, hogy e zordon szépség nagyszerű, de mégis félelmes. A negyedik nap reggelén a tarpataki vízesést kerestük fel. Már messziről hallottuk a vízesés moraját, de amikor megpillantottuk a vízesést, akkor értettük csak meg igazán azt, amit a geologiában a víz erejéről tanultunk. Asztalnagyságu gránitsziklák egészen közönségesek a medrében. Éleik úgy le vannak gömbölyítve, mint akárcsak a Duna kavicsszemeié. Ily nagy és még háromszorta is nagyobb sziklatömegek között rohan a víz, tajtékzó fehér fodrai oly erőszakkal vágódnak a szikladaraboknak, hogy a legfinomabb gömböcskékre oszolva, szóródnak szét a levegőben. Itt igazán láthatjuk a víz erejét, megérthetjük, hogyan sodorja le a völgybe az asztalnagyságu sziklatömböket és hogyan tördeli apróbb darabokra azokat útjában. A vízeséstől a siklóhoz vezető utunkat jobbról égnek meredő sziklafalak, balról szédítő mélységek tették borzalmasan széppé, majd odább valóságos kőfolyás emlékeztetett arra, hogy milyen világ lehet itt akkor, amikor felhőszakadás van. Minél tovább haladtunk ezen az uton, annál szélesebb lett a látóhatárunk. Több, mint 1200 méter magasból tekintettünk le a délre és délkeletre elterülő Poprád-völgybe, amely itt annyira széles, hogy felülről tekintve valóságos síkságnak látszik. — Szemközt pedig az Alacsony-Tátra hegylánca húzódik kelet—nyugoti irányban. Sajátságos érzés az, amely az embert akkor elfogja, ha ilyen magasságból letekint, úgy érzi, mintha uralkodnék a lábai alatt elterülő vidéken. De míg így elmerültünk a természet e zordon szépségének és vadságának szemléletében, egyszerre csak ott találtuk magunkat a modern civilizáció egyik eléggé modern alkotása, a sikló előtt. Ezen szálltunk le most már a gyönyörű Tátrafüredre. Innét ebéd után a Klotild-úton a csorbái tóhoz mentünk. Ez a MagasTátra oldalában vezető út, szép erdeivel, lerohanó patakjaival és gyönyörű kilátásával változatos és élvezetes volt. A tündéries csorbái tó, a Magas-Tátra