Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1908

Szent Benedek. Isten az által választja népeit, hogy prófétákat támaszt körükben; s mégis, ha a hatalmas egyéniségeket tekintjük, kik századokon át egész népeknek irányát határozák, mi gyönge és korlátolt a legnagyobb is. Ki magyarázza meg nekünk az ellentétet ennyi hatalom s ily gyöngeség között, ha nem jut eszünkbe, hogy azon emberfeletti hatalom, melyet egyesek a tömeg fölött gyakorolnak, nem az emberé, hanem azon magasabb hatalomé, a mely az egyest, mint eszközt használja föl ; s azon emberek közt, kiket nagyoknak nevezünk, alig találunk olyat, ki ezt tisztán ne érezte volna. B. Eötvös, Gondolatok 120. 1. A történet lapjai csakugyan világosan mutatják, hogy az isteni Gondviselés sokszor nagyon is csekély eszközöket választ fenséges czéljai elérésére. Sokszor egészen mást látszik czélozni, mint a mily eredményt közvetlenül látunk, s a való czélt csak akkor tudjuk igazán megérteni, lia titkainak mélyére igyekszünk hatolni. Ezt látjuk, a szerzetes rendek megalapításában és működésében is. Gondolták volna-e, az V. és VI. század tudósai és császárai, hogy azok a szegény szerzetesek, a kik a világtól elvonulva kezdetben teljesen megvetették, hogy ezek a lenézett, sokszor kigúnyolt emberek fogják átalakítani az egész világ míveltségét, s ök fogják beleoltani az egész társadalmi rendbe az Üdvözitö isteni, erkölcsi elveit!? Pedig így van ; így van mindamellett is, hogy az elfogult történetírás, a mely csak a felszint vizsgálja, nagyon hajlandó a XVI. századot kelletén túl felbecsülni ; pedig a középkor óriási haladása nélkül a XVI. század fellendülése el sem képzelhető, mert hisz csak a megelőző kornak tényeiből fakadhatott. Nekik a középkor még mindig sötét, s csak a XVI. században kezdődik a világosság; mintha a történetben is előállhatna valami természetes átmenet nélkül ! Méltán kérdezhetjük azonban, mi lehet az oka, hogy a szerény