Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1908

82 teket. A gyökvonást igen bőven és érthetően magyarázza, táblázattal is érthetőbbé teszi (120—2. 1.). Mindenütt jó példákat ád. Érdekes, azt állítja, hogy a számtani aránynál az a rendes, ha az előbbit vonjuk ki az utóbbiból. pl. 4 -i- 6 = -{- 2 (165. 1., ma megfordítva); ugyanígy beszél a geometriai aránynál is. Az összes lehetséges esetekre táblázatot állít össze (230—2., 237—9. 1.) — A második részben szépen különbözteti meg a mathematikai pontot a fizikaitól (3. 1. jegyzet.). Elvül tartja, hogy mindent szemléltetni kell (6. 1. jegyzet, ma már fontos elv). Nagyon jó, hogy előre felhívja a figyelmet, miről lesz szó; így érdekesebb, s tudjuk, mire figyeljünk. A szögfüggvényeket a kör segélyével vezeti be. Igen szépen fejti ki a parallelepipedon, prizma stb. köbtartalmát. Jelzései olyanok, mint eddigi műveiben. Kéziratai : Kis geometria és mechanika magyar nyelven a győri normális iskola 3. osztálya számára (1835) és Kotzebue: „Az óra és mandulatorta" c. darabjának fordítása a győri leánynevelő-intézet számára (1837), nem maradtak fenn. De így is mutatják magyarosító törekvését. íf: Mint maga is megmondja, anyagban nem ád újat, nagy érdeme azonban, hogy mint akadémiai tanár a kor tudományos színvonalán áll s a külföld haladásával lépést tartva, hallgatóival is megismerteti a tudományos kutatások legújabb eredményeit Nagy tudását önkéntelenül is mindenütt kinyilvánítja könyveiben, midőn széleskörű irodalmi ismereteiről tesz tanúságot; minden nemzetbeli mathematikai munkát ismer és vagy 56 szerzőt idéz. — Nagy történeti érzékét tünteti fel, hogy a mathematika történetét nem mellőzi, hanem az egyes tételek fejlődésére is tekintettel van. Igazi elismerés illeti őt módszere miatt, mely az indukció és ahol kell, a dedukció, mi akkoriban új dolog volt. Előadásában sohasem száraz, hanem inkább érdeket keltő és mindent szemléltetni igyekszik. Ettől függ egyébként is, vájjon a növendékekkel a mathematikát meg lehet-e kedveltetni vagy nem. Nagy szorgalmáról tesz tanúságot, hogy egy időben 1828—29-ig 3 könyvet rendez sajtó alá. Végre nem lehet említés nélkül hagyni lelkesedő szivét, mellyel magyarrá akarja tenni tudományát, sok új és eredeti műszót készítve, s hogy műveit nem irta magyar nyelven, csak a mostoha körülmények okozták, hiszen hazánkban 1848-ig latinul tanították és tanulták a mathematikát. Ismételve kell dicsérnünk lelkének nemességét, mert tanítványai iránt való szeretete s nem saját hírneve ösztökéli munkára, valamint háladatosságát, mellyel munkáit azoknak ajánlja, kik iránt tisztelettel és hálával tartozik.