Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1908

76 esetleg elfeledjék. Könyve igazi „enchiridion". De tekintettel van a gyakorlati életre is, azért hoz példákat. Módszere a régi, az, melyet első könyvében használt. Itt azonban még valamit igér: azt t. i., hogy a mathematika történetére is tekintettel lesz s az ujabb kutatásokat is felemlíti. Mit a bevezetésben igér, meg is tartja. Tartalma röviden a mai középiskolai tananyag: Algebrai műveletek. Törtek. A hatványok és gyökök. Arányok és aránylatok". Logarithmus. Egyenletek. Sorok. Történeti adatokat említ a tízes számrendszert illetőleg (II. Sylvester pápát, a bencés Gerbertet is felemlíti) (5. 1.), az algebrai betűk használatára nézve (6. 1.); jól magyarázza az algebra szó eredetét (10. 1. jegyzet); hasonlókép a pozitív és negativ számok keletkezését (kétféleképeri is ; De la Caille és Kramp szerint, de megjegyzi: „verum hoc non esse mathematicum, per se patet"); igen jól hozza a többtaguak osztását (53. 1.) ; Fermât tételét (67. 1.) ; a tizedes törteket (a XV. sz. elején kezdette Joan. Müller asztronómus) (109. 1.); érdekes a binomiális együtthatók (175. 1.) és a gyökjel történeti megvilágítása (152. 1.); és megjegyzése a logarithmusra vonatkozólag (290. 1.). Magyarázatai különösen kiválók a tényezők felcserélhetőségénél (22. 1.) ; az egyenletek megoldásánál (az egyenlet értékeinek nevezi az egyenlet azon értékeit, melyeket nem a gyök értékénél vesz fel, tehát nem akkor, midőn ' az egyenlet zérussal egyenlő) (221. 1.); jól figyelmeztet, hogy a számtani középarányost meg kell különböztetni a középértékszámítástól (pl. tíz évi átlag) (245. 1.) ; kitűnően magyarázza az összetett hármasszabályt (272. 1.), hasonlóképen az elegyítés szabályát is nagyon szépen és világosan tárgyalja (347. 1.), az egyes eseteket külön-külön is ; a sorok meghatározására rengeteg sok formulát hoz föl (376., 388. 1.); elég jól határozza meg a végtelen nagyot: határ nélkül növekedő (403. 1.), hasonlóképen igen jól beszél a végtelen kicsiről is. Jó példái vannak, különösen a végtelen geometriai haladványra vonatkozólag. Ismeri jól az irodalmat; úgy a régi, mint a legújabb irókat. Már a „Lectiones"-ben idézetteken kivül itt felemlíti a következőket: Plató, Thomasius, Blancanus, Egen, Abel Bürja (az algebra elnevezésénél), Pasquich, Herrmann, Burckhard, Chernák Pannonius (akit megdicsér, mert könyvét : „Cribrum mathematicum etc." megemlékezve hazájáról: Magyarországról, minden magyar akadémiának ingyen megküldte) (61. 1.), Klügel, Gauss, J. M. Salmon, Appeltauer, Nelkenbrucher, Thibaut, Brigg, Meier Hirsch, Hadaly, Hauser, Makó (e három utóbbi magyar), Michelsontól példákat idéz. Jelzéseinél sem feledi a történeti alapot. A -)- és — jelről megjegyzi : „a Cristoph. Rudolph. Jauraviensi et Michaële Stiefel Eslingensi inducta sunt" (15. 1.); hogy a szorzandó és szorzó közé semmi jelet sem kell tenni, Thomas Harriot-tól származik (19. 1.); a kitevő Descartes-tól (25. 1.). Érde-