Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1908

68 erő állandóan s minden pillanatban más-más irányban hatván, szerinte lehetetlen, hogy az eredő az átló irányát oly hosszú úton át megtartsa. Hogy ez mily hibás vélekedésen és hogy a dolog nem értésén alapszik, azonnal átlátjuk, ha meggondoljuk, hogy az ABED mozgási parallelogramma csak egy végtelen kis parallelogrammának nagyobb rajza, de nem a valóság; hiszen a valóságban a mozgó pont persze hogy nem AE húrt futja meg, hanem az AE körivet. Az AO ut mindenképen hibás. Ha az illető jó rajzot szerkesztett volna, e tévedésbe nem juthat. Amily okoskodással cáfolja az AE utat, ép azzal lehet megdönteni az AO ut helyességét is ; így cáfol önmagára. Mig az AE útban van igazság, mert a mozgó test eljut E pontba (azaz az elmozdulás ugyanaz), mig O pontba sohasem juthat. Könnyű volt tehát megcáfolnia ezen ismeretlent s így fejezni be a cáfolatot: „így pedig a' kérdést-támasztó' vélekedése, nem pedig Newton álításának megbizonyítása hibás." (U. o. 122. 1.) Ezen rövid cáfolat megírásakor már nagyban dolgozott első müvén, mely a következő évben, 1819-ben meg is jelent e címen : „Lectiones academicae ex mathesi adplicata in usum suorum auditorum conscriptae." (8. r. VIII. 160 1. és 4 tábla.) Jaurini 1819. Typ. Leop. Streibig. Alig volt négy éves akadémiai tanár s már előadásait nyomtatásban adta ki, mint maga mondja az • előszóban főleg azért, hogy hallgatóit a nehézségektől és az irogatástól megszabadítsa, ami a tudományban való előhaladást inkább csak gátolja, mintsem elősegíti. Volt ugyan elődjének : Branischának kézikönyve : „Compendium matheseos adplicatae in usum matheseos auditorum conscriptum." (8. r. 4 számozatlan oldal. 148 old. 5 tábla.) Pestini. Typis et sumptibus Jos. Beimel 1808., de ez nem felelt meg Bresztyenszky kívánságának, mivel röviden tárgyalta a legtöbb dolgot és nagyobb látókört, mint az iskoláé, nem nyitott.

1 Bresztyenszky pedig tanítványait lelkesíteni akarta, a mathematika látóterét fel akarta előttük tárni, hogy kedvük legyen e tárggyal foglalkozni, s ezért irta meg könyvét. Hogy tárgy tekintetében ujat nem nyújt, maga mondja, mert mint a méh a virágok kelyhéből a legjobb, legédesebb nedveket, ő is a kiváló mathematikusok és fizikusok munkáiból a legjobbat válogatta ki. (Apis ego hoc in negotio eram.) Ezen írók sorában valóban a leghíresebbeket és leg1 Branischa e kis könyvében nemcsak a mechanikát (De motu in genere) általában adja, hanem a részletest is (szilárd, cseppfolyós és légnemüek mechanikája); sőt az optikát, astronomiát, geographiát (a föld helyzetét), chronologiát, gnomonicát (= est scientia, quae e diurno Solis, Lunae, aliorumque Syderum cursu, tempóra definire docet) is adja. Elgondolhatjuk, mily dióhéjban.