Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

264 Félek, félek, hogy Afrikában is csak vérrel és romokkal fog járni az európai műveltség. Vajha már egyszer meggyőződnénk arról, hogy északból dél, keletből nyugat nem lesz soha. Minden éghajlatnak megvan saját természete és népe s minden népnek meg kell lennie saját műveltségének. Állni és boldogítani csak az fog, mi a természettel megegyezik ; a természetelleni tévedéseket és bűnöket mindig és mindenütt nyomor és enyészet követendi. (389.) III. kötet. (A magas körökben, Eywoodban) hol a férfiak asszonyokról, s az asszonyok lovakról szólnak, hol az élet szine, bár a tükör alatt néha vész rejlik, oly sima, hol a szenvedélyek oly ragyogó mezbe öltözködnek ; hol az udvariasság oly könnyen leszedi lábáról a férfiút, s jár a póráz után hajlongva, mosolyogva, homloka redői alá rejtve az élet terheit, siralomvölgyi csalódásait. (22.) Barátaim ígéretekkel, kárpótlással sürgették csatlakozásomat, de én nem mozdultam el eddigi pályámról ; nekem már az év kezdetén föltett szándékom volt, hogy kalandos vállalatnak részese nem leendek; én nemzetünk jövőjét a magyar faj életrevalóságában, a hazában keresem ! — És midőn a légió megalakult, s hazámfiai a magyar szinekre mutattak, szerettem volna én is reménynyel nézni a jövőbe, de nem tudtam elhitetni magammal, hogy mi magyarok e kalandos császár kezében más volnánk, mint eszköz, mely, ha nem leend rá szükség, félrevettetik. Nem tudtam elhitetni magammal, hogy Napoleon, ha már Lombardiát kiküzdendi Itáliának, Magyarországot is hajlandó volna visszaadni önmagának? Hiszen ez egy európai nagyhatalom megsemmisítése volna! akarhatja-e ezt? s ha igen, akarja-e, engedi-e Európa ? (49.) Szemere kicsinylőleg mellőztetett oly emberek által is, a kik a múltban földig hajoltak előtte ... És ennek, ha nem egyedül, de legnagyobb részben ő maga volt az oka ! — De ezt az emberek nem ismerik el soha, önmagukat mentve, másokat okoznak; úgy tőn Szemere is, szerencséjére igy tőn, különben a kinos testi-lelki küzdelmek alatt tán összeroskad vala. 62. Alig hinném, hogy lett volna menekült magyar család, melyre a hontalanság súiyosabban nehezedett volna; alig hinném, hogy lett volna menekült magyar, ki nagyobb lelki harczokat küzdött volna (mint Perczel Móricz). Legszerencsétlenebb az, ki az indulat hatalma alatt, akarva, nem akarva, kötelességérzetből azok éleiét nehezíti, kiket leginkább szeret. (91.) Megvallom, kezdetben aggódva fogtam Kossuth fiai tanításához, attól tartva, hogy a váratlan, a nem keresett új viszony akarva, nem akarva belesodrand a politikai üzelmekbe, főleg abba az olasz-franczia barátságba, melytől jobb meggyőződésem visszariadt, s melytől ha valamit, csak azt vártam, mit a gazda az asztagra tűzött bábuval elérni óhajt, az éhes verébsereg elijesztését. — Napoleon és Viktor E. barátságát Kossuth nem említé