Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

245 fogalmat is tiszta, világos formában adja elő; élénk képzelete mindig talált megfelelő szemléltető képet, a mely a legbonyolultabb dolgot is egyszerre világosan állította növendékei elé. Igy tette minden tárgyát érdekessé, mert nem elvontan, hanem képekben állította tanítványai elé a tárgyat s még a gyakorlati kérdéseket és tárgyakat is új oldalról tudta nekik bemutatni, mert megtanította őket — látni. A nyelvek tanításában az újabban annyira hangoztatott közvetetlen módszert alkalmazta; vagy betanításon, vagy fordításon kezdte s ez alapon fogott hozzá a nyelvtani és mondattani elemzéshez. Nagyon helyesen veszi észre, hogy a régieknek az újabbaktól anynyira elitélt módszere, a mely szerint pl. a latin nemi szabályokat latinul taníttatták be, tulajdonkép szintén közetlen módszer volt, mert hozzá szoktatta a fület a latin beszédhez, s a betanúlt szöveg alapján kezdte aztán tanulni a növendék a nyelvtant és mondattant; így járt el a latinnal, de igy tett a göröggel is. A görög nyelvtant igen röviden latinul irta meg — s igy egyszerre kettős czélt ért el; nem hogy nehezebbé tette volna a tárgyat, inkább könnyítette tanítványa felfogását. Példákon tanította a számtant is; ez alapon vezette le tanítványa a szabályt. Midőn a trónörökösnek a magyar történelmet adta elő, az események közöl mindig kiragadta, maga vagy tanítványa által vetette észre az érdekeset, s mindig azon volt, hogy az egyes események közt megtalálja az okozati kapcsolatot. Nem hagyta figyelmen kivül a magyar és külföldi viszonyok közt való párhuzamot sem, s rajta volt, hogy tanítványára, mint leendő uralkodóra a történelem, különösen a hazai történelem az élet mestere legyen. — Ugyanezt a közvetetlen módszert alkalmazta a kis főherczegnő nevelésében is. Értelmes mondattal: Isten nevében kezdte el az irást; majd a betűk eredetének szemléltetésével keltett érdeklődést benne. A földrajz tanításában a szoba, aztán az épület, majd Bécs város lerajzolásával kezdte a tájékoztatást s igy vezette át aztán a térképre, Dalmácziába, a hol felséges atyja épen tartózkodott; azután szinte maga kérte a térképet, hogy atyját követhesse útjában. Igy használt fel a természetben is minden tárgyat a folytonos szemléltetésre, s egyúttal a lélek önmunkásságának felébresztésére, s később az elmélkedésre, a költői hangulat felébresztésére. Igy tanult meg kis növendéke először mindent jól megfigyelni s aztán a látottakon elmélkedni. Szóval Rónay minden állásában a szó szoros értelmében ember volt! Értelmes, higgadtan fontoló s nem elhamarkodó; lelkesült, de lelkesedése soha sem vitte túl a kellő határon. Érzelmi világában középpont volt a legnemesebb emberszeretet; ebből fakadtak az igazságosság és becsületesség. S mivel előtte csak a belsőnek, a lelki nemességnek volt értéke, került minden külsőséget, s a mi belsejében meggyőződéssé jegeczedett ki, azt tetteiben is megvalósította; a mi nem tudott benne meggyőződéssé érlelődni, akár hazafias, akár politikai vagy vallásos dolgokban, azt egyszerűen mellőzte a nélkül, hogy azért mások iránt türelmetlen lett