Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

243 ügyben Paulernál ? Deák tagadó válaszára megkönnyebbült; jól esett neki, hogy senki sem mondhatja rá, hogy hivatalt keres. Ezt látjuk akkor is, mikor az udvarhoz került: nem járt utána soha semminek, nem hízelgett senkinek, nem keresett sem állást, sem czimet; mindent ugy erőszakoltak rá tudta nélkül. A mint képtelen volt hizelegni, ép ugy képtelen volt a hazugságnak még csak árnyékára is. Nyilt, egyenes, őszinte volt barátaival szemben is; s a kinek ez nem tetszett, azonnal szakított vele. Ép ezért, baráti köre nem volt széles, de a kiket megszeretett, azokhoz aztán annál szorosabban ragaszkodott ; s ez áll ugy rendje körén belül, mint száműzetésében s későbbi előkelő állásaiban is. A kiket aztán szeretett, e szeretetét átvitte hozzátartozóikra is, s igyekezett őket mindenben támogatni. Lukács Sándorhoz sorsa fűzte; ismerte lobbanékony természetét; igyekezett is őt sok dologtól visszatartani; sajnálta, hogy nem tudta mindenben korlátozni ; de azért benső szeretettel fűződött hozzá, mert tudta, hogy tiszta, feddhetetlen jellem. Meleg érdeklődéssel kisérte szerencsétlen barátja sorsát a messze számkivetésben, majd visszajövet is, mindvégig megőrizte nemeslelkű barátságát szerencsétlen özvegye iránt is ; szívesen segített, a mivel tehette. Mert szerető szive készséges volt mindig az érdemeseken segíteni, még akkor is, mikor magának is alig volt valamije. Mikor pedig sok nélkülözés s kitartó munka árán annyira jutott, hogy nagyobb összeggel térhetett vissza hazájába, akkor az összeg jó részét is szegény nővéreinek szánta. Mikor pedig a fejedelmi udvartól évi 3000 frt tiszteletdijat kapott, abból egy krajczárt sem költött soha a maga élvezetére, söt még rendesen meg is toldotta pár ezerrel a prépostság jövedelméből. Ehhez a tiszta élvezethez, a szeretet adományaiból fakadó lelki gyönyörűséghez szoktatta már jó korán fejedelmi növendékét is, hadd legyen környezetének őrző angyala. Ideális czélokért törekedett mindig a nélkül, hogy a levegőben járt volna. Már mint fiatal tanár teljes ambícióval törekedett arra, hogy növendékeit a lehető legtökéletesebben képezze ki. Midőn első nagyobb irodalmi munkájával sikert aratott, elhatározta, hogy minden évben egy munkával ajándékozza meg irodalmunkat nemzeti művelődésünk emelésére. Ennek a szabadsága érdekében hagyta el a katedrát, s ment a harcztérre, a hol szintén csak tiszta szándékot gondolt mindenkiben, s azért volt oly nagy a csalódása, mikor igen sok, előkelő szereplőben látta, hogy a saját önző czéljukat, beteges, hiu nagyravágyásukat helyezik első helyre akkor is, mikor egy nemzet életéről van szó. Ezen ideális czélt teljes magárahagyottságában, Angliában sem feledte el. Legnagyobb nélkülözései közt is csak egyre gondolt, hazája boldogítására, de nem a képzelet utján járók nagyzó politikája alapján. Ezért fogott itt is irodalmi munkássághoz; ezért vont meg magától itt is minden lehető élvezetet, hogy minden szabad idejét irodalmi munkásságra, s igy hazája művelődésének emelésére fordíthassa. Ezért jött vissza szívesen hazájába, hogy irodalmi gondjainak élhessen ; s eltűrte volt pártfeleinek gúnyolódását, mikor a kormány padján, majd pedig 16*