Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

169 saját síremléke; csalódtak, mert kedves kutyájának emeltette: a közönség Rónayval együtt megbotránkozott e czinizmuson. Szeptember elején készülődött, megszerezte a nagykövetségen Apponyitól az útlevelet. Aztán hozzáfogott a pakkoláshoz, búcsúzáshoz; a mi szerencséjére elég könnyen ment, mert legtöbb ismerőse nem volt Londonban, s így csak névjegygyei történt. Majd bejárta a kedves helyeket, különösen az utolsó napokon, mikor nem volt már szinte pillanatig sem nyugta az izgatottságtól. Minél közelebb volt a válás pillanata, annál izgatottabb lett. „A gondolat szárnyain így vezetett végig a múltnak emlékezete, s midőn odajuték, hol már csak az órák határozandanak az epedve várt viszontlátás fölött, fel-felmerült lelkemben a zárdaélet, melyre elhatározám magam. Mit hozand ez? Egykori társaim, gyermekkori barátaim nagy része elköltözködött, fellelendem-e az új nemzedékben a régi testvériséget? felismerendem-e a régi viszonyokat, azt a hazafias szabadelvű szellemet, mely 1846-ban lelkesített bennünket, midőn 108-an köteleztük magunkat: hogy minden magyar benedictinus által magyar nyelven irt munkából egy példányra előfizetünk. És ha igen, ha az a válságos husz év, mely elvonúlt fölöttünk, csak a munkás tagokat ragadta ki a rend köréből, de nem a hazafias szellemet, nem lehetne-e testté azon ige, melyet évtizedek előtt hirdettem; hogy tudományos testületté alakuljunk, mely a rend anyagi támogatása mellett tagjait a szünidő alatt szétküldené az országba, hogy megyéről megyére földirati, történelmi, régészeti adatokat gyűjtsenek, melyekből a mindig újuló testület oly munkát szerkeszthetett volna, melyre egyesek nem vállalkozhatnak, a mely disze lett volna a magyar irodalomnak s maradandó emléke a rendnek... Ilyennek szerettem képzelni a jövőt a hazában, ott a szent hegyen . . . Bé fog-e következni ? nem tudom ; de reám megnyugtatólag hatott azon gondolat, hogy van törekvéseimnek előre kitűzött czélja, van súlya, melyen viszontagságos éltem nem fog egészen kárbaveszni" . . . Naplótör. IV. 153. lap. Szeptember 16-án indult útnak, 17-én Brüsszelben volt, 20-án Bécsben. Innen ment 3 napi lelkigyakorlatra Gráczba a kármelitákhoz, a kik közt volt régi benczéstársa, Jób Tóbiás. Három nap múlva visszament Bécsbe, onnan tovább hajózott Gönyüre, hogy kikerülje az ovácziót, a melyben barátai Győrött részeltetni akarták. *** Érdemesnek tartjuk Naplótöredékei alapján felsorolni Rónaynak londoni tanítványait s 17 évi keresményét. Tanítványaim a magán pályán 1851—1866. 1. John Rhodes, 2. David Verney. 3. Miss Mina Smith. 4. Miss Edith Smith. 5. Miss Emma Smith. 6. Miss Mary Smith. 7. Miss Mary Hood. 8. Cuthbert Wills. 9. William Long. 10. William O'Connor. 11. Mr. Bain. 12. Miss Ester Haywod. 13. Miss Agnes Smith. 14. Alexander Haldane. 15. Martin Bethune. 16. Mr. George Leverson. 17. Miss Mary O'Connor. 18. Thomas Acton. 19. Thomas Doding-