Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

156 ment a színházba, s később is folyton figyelemmel kisérte a színpadot. Ép azért fordult hozzá már régebben Tóth József, majd Egressy Gábor is, hogy színházi lapjuk számára irjon egyes jellemrajzokat az angol szini világból. Rónay irt is több jellemrajzot, ismertetést, majd hozzá fogott a három legkiválóbb tragikus életének megírásához, a melyre azonnal visszatérünk. A színészek és színészet iránt való érdeklődése magyarázza meg, hogy 1864-ben Shakespeare születésének háromszázados évfordulóján ő is rajta volt, hogy a nevezetes ünnepen a magyar irodalom is szerepeljen, Irt tehát Tóth Józsefnek, hogy szedje össze azon lapokat, a melyekben Shakespeareről van szó. Ezeket összegyűjtve, elküldte aztán Stratfordba a Shakespearebizottság titkárának, levél kíséretében, a melyben jelenti, hogy a Kisfaludytársaság lefordíttatta Shakespeare műveit, s ebből is fog egy példányt a Shakespeare-muzeumnak küldeni. Áttérünk most e czimü művének ismertetésére : Jellemrajzok az angol szini világból. Rónayt szemlélődő hajlama visszavezette a múltba; visszavezette oda, a hol megtalálta az ideáljait. Felélénkült igy képzeletében a mult nevezetes eseményeivel, érdekes alakjaival; innen van, hogy már fiatal deákkorában elbeszéléseket, sőt színművet is irt; mint papnövendék magyar történelmi tárgyakat dolgoz föl színművekké s szinelőadásokat rendez. Ez előszeretete vonzotta őt Győrött is a színházba. Midőn pedig száműzetésében Angliába került, a nagy város nagy színházai módot nyújtottak neki hajlama kielégítésére. Bölcseleti tanulmányai, a melyek úgy az egyéni, mint a nemzeti lélek megfigyelésére terelték, csak még jobban sarkalták, hogy mélyebben hatoljon a nép jellemébe. S hol tehette volna ezt jobban, mint épen színházaiban, hol a legnagyobb drámairó darabjait kora legnagyobb szinészei adták elő vetélkedve, hol ez az élénk, szabadságát mindenekfelett szerető nép korlátlanúl adott kifejezést szive minden hullámzásának. Volt neki tehát módja bőségesen, hogy szabad idejében mindjobban megismerkedjék Shakespearerel, az angol színpaddal, az angol színészettel. Ebből érthetjük, hogy egyes tárczáiban oly sokszor foglalkozott színházi kérdésekkel, s ezért kérte fel Egressy Gábor is, hogy szinházi lapja számára czikkeket irjon. Ez vezette Rónayt arra a gondolatra, hogy az újabb kor három nagy színészének, a kik közöl kettőt maga is személyesen ismert, megírja életrajzát, s a szegény, elhagyott magyar nemzeti színészek nyugdíjintézetének ajálja föl. Az életrajzok jó része már megjelent egyes lapokban, végre aztán 1865-ben könyvalakban is. Megjelenésekor kevés feltűnést keltett, pedig megérdemelte volna nem csak a szinészek, hanem a közönség részéről is, különösen a 60-as években, mikor még most is tanulságos, a mint ezt Rákosy Jenőnek a Budapesti Hirlap 1891. év jan. 18-án megjelent ismer-