Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

149 társainak annyi örömöt szerzett, élte minden napján csak egytől félt, hogy másnak terhére ne legyen." Naplótör. 111. 29. — Ilyen az élet! A szegény Karády Ignácz pedig, a Kossuth-fiuk nevelője, viszont nem birta ki Angliában ; haza akart volna jönni, de az osztrák nem engedte. így szánta el magát, hogy Amerikába megy! El is indult nagy betegen; de a tengeren meghalt s a hullámsírba temették hamvait. „Az egyik visszajött — a másik elment meghalni," — teszi hozzá találóan Rónay. *** Az 1859. év nevezetes fordulópont Magyarország sorsában is: kiütött az olasz háború. Nagy forrongást, élénk reményt ébresztett ez esemény a legtöbb menekültnek lelkében is. A dologba beavatva azonban csak hárman voltak: Kossuth Lajos, Klapka György és gr. Teleky László. Kossuth állítólag értekezett Napoleonnal is, s tőle állítólag nyert is biztatásokat. Az volt a terv, hogyha Napoleon Olaszországban szerencsés lesz az ütközetben, akkor Klapka 10000 emberrel Fiúmén keresztül fog bevonulni Magyarországba. A menekültek közt nagy volt az izgatottság,sok a remény; mindenki készült, csak Rónay nem. Nem hitt soha sem Napoleonnak, sem más fejedelemnek; épen azért az ö politikája megmaradt a régi: Magyarországot csak saját fajbeli ereje mentheti meg. Fájt a szive, hogy nem mehet; de most nem csak politikai oka tartotta vissza, hanem az a körülmény is, hogy a Blicknek nyomásával volt elfoglalva. A francziák különben szerencsések voltak Magentánál is, Solferinonál is, de azért a magyar szabadságharcznak kevés haszna volt belőle. Részt vettek e kalandos csatározásokban a Perczel-testvérek is, de a kibékülés véget vetett minden retnényöknek, teljes csalódással tértek vissza Genuából. Perczel Miklós erre nejével s Móricz testvérének Miklós nevü fiával kibújdosott Amerikába. „Perczel Móricz ellenben megmaradt Jersey-szigetén kis gazdaságában — a Fauvic-féle tanyán ; nagy faczipökben kaszálta a füvet s hordta teheneinek; a szelid Irma, a Perczel- és Sárközy-család e viruló szép hajadona, fejte a teheneket; aztán az apa és leánya siettek ápolni a gyengélkedő anyát; ringatni, csitítgatni a család apró reményeit." Naplótör. III. 61. De ha közvetlenül nem lett is haszna az országnak az olasz háborúból, közvetve mégis megvolt a hatása. Ausztriát megtanította Lombardia elvesztése, hogy ha nem lesz okos, a többi is utána megy; mert az irredenta Italia lelkesíti az olaszokat. A nevezetes események pedig rendesen megtermik a nevezetes embereket is, — ilyen volt Olaszországra nézve Garibaldi, a ki a maga híres ezerével meghódította Siciliát s koronáját átadta Italiának, illetve Victor Emánuelnek, maga meg Caprerába ment pihenni. A magyar légiónak még e küzdelmekben is fontos szerep jutott, de a hazából jött menekültekkel szaporodva, nem birt megállani régi erejében ; a magyar légiónak legnehezebb küzdelme önmagával volt. Az egészből