Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

147 legnagyobb magyar fiának, Széchenyi Béla grófnak látogatása volt. Egy késő novemberi este állított be hozzá lakására s egy kéziratot óhajtott vele közölni, de a legnagyobb titoktartás mellett. Rónay vállalkozott a segédkezésre, ha módja lesz a művet megismerni Erre Széchenyi Béla szó nélkül hozzákezdett a kézirat olvasásához, s másnap este folytatta. Rónay minden kétséget kizárólag meggyőződött, hogy a művet más nem Írhatta, mint a legnagyobb magyar, s így a legnagyobb készséggel vállalkozott, hogy a kiadásban segédkezik. Másnap keresett is mindjárt nyomtatót, s megkötötte vele a szerződést 150 fontban. A nyomás nemsokára megindult s 1859. február 17-én már készen volt a hires Blick 517 lapnyi terjedelemben 2000 példányban. A javítást jobbára maga Rónay végezte ; s a menynyiben Széchenyi Istvánnal mégis érintkeznie kellett, titkos Írással leveleztek. Széchenyi István 1000 példányt ingyen kiosztásra szánt; megküldte a névsort s ez alapon küldték szét Londonból Európa minden városába. 1000 példányt könyvárusi uton akart eladni; e végből Rónay a Villiams és Norgateczéget nyerte meg. Széchenyi Béla erre nézve kijelentette neki, hogy a tiszta hasznon ketten fognak osztozni ; osztozásra azonban nem került a sor, mert nem lett tiszta haszon. Az ingyen példányok elszállításában Széchenyi angol barátnője: Stafford herczegnő volt segítségükre. Bach természetesen mindent elkövetett, hogy a mü szerzőjét kikutassa, s erősen sejtette, hogy nem Londonban, hanem közelebb kell keresni. Midőn Széchenyi ezt megtudta, nemcsak maga tartott a mindenható miniszter boszűjától, hanem féltette fiát, Bélát is, a ki a művet másolta; ép azért arra kérte Rónayt, hogyha lehet, semmisítse meg a kéziratot. Ez könnyen ment, mert Angliában a nyomdász csak azt kívánja, hogy a szerző fizessen le 10 fontot, a mennyire a nyomdászt a kézirat elveszése esetén büntetik, s akkor aztán átadja a kéziratot. A kéziratot megszerezte Rónay s Széchenyi Béla és Széchenyi István mostoha fia, Zichy előtt elégették, s ezzel az ügy be volt végezve. Rónay így jutott ismeretségbe első sorban Széchenyi Istvánnal, s aztán fiával Bélával, s ez ismeretségök szinte barátsággá érlelődött s megmaradt akkor is, mikor Rónay visszatért Magyarországba. Széchenyi nagyon hálás volt Rónay szolgálatkészségeért, érdeklődött irodalmi foglalkozásai iránt, s Béla fia által kérte, küldjön neki müvei közöl valami érdekeset. Rónay A tüzimádó bölcset említette, mint a mely ekkor már teljesen készen is volt, de épen Párisban volt Szemerénél olvasás végett. Rónay azt említette, hogy ezt a müvét szeretné kiadni. Széchenyi Béla Kilián budapesti könyvkereskedőt nyerte meg. Ki is adta a müvet ezer példányban ; tiszteletdijat azonban csak a tiszta haszonból igért; ez azonban nem volt. — Rónay nemsokára kezéhez kapta a csinosan nyomtatott munkát, s ez lelkének rendkívül jól esett, minthogy életének lekedvesebb emlékei, tengeri útjai, szünidei éleményei fűződnek hozzá; sok lapján még a helyre is emlékszik, a hol irta, lelkébe tolultak érzelmei is, a melyeket tapasztalatai 10»