Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

112 válaszolni: „Hiszem a lélek halhatatlanságát, mert az enyészet gondolata tűrhetetlen." Ez azonban nem bizonyíték oly lélektanártól, a ki a régi rendszer helyett teljesen ujat és világosabbat akar adni ! Még avval sem erősiti meg bizonyítékát, mikor azt állítja : annyira hiszem a lélek halhatatlanságát, hogy inkább azt is állitom, hogy az Isten-adta világon semminek sem szabad megsemmisülnie. De szerinte nincs is példa a megsemmisülésre. „Ingatag okoskodás a lelket feloszthatatlannak mondani azért, mivel szellemi ; ugy szinte alaptalan állítás valamely lényt enyészetnek vetni oda, mivel összetett." A bizonyítás ismét elmarad, pedig ez alapvető igazság! (20—27.) A lélek eredetére nézve Istenhez nem méltónak tartja azt a fölfogást, a mely szerint Isten külön teremti minden egyes ember lelkét. A saját felfogását mindjárt igy támogatja: „Valószínű, hogy a lélek ép úgy, mint a test a nemzőktől veszi eredetét." A világteremtéskor öröklött erővel maga a természet is létrehozhatja a lelket. Állítását avval igyekszik támogatni, hogy a gyermek testre és lélekre rendesen a szülőkre üt; azt azonban feledi bizonyítani, hogy két lélekből hogyan lesz egy; s hogy igen sok esetben teljesen elüt a gyermek lelke a szülőkétől. — Ép ily gyenge alapú a bizonyítása akkor is, mikor a lélek tehetségeit tagadja, s mindjárt utána azt mondja, hogy a lélekben vannak bizonyos erők. Nyilvánvaló, hogy itt csak a szó más, a lényeg azonban ugyanaz; ő pedig azt hiszi, hogy más dolgot mondott is, bizonyított is. Ezek után bőbeszédüleg kezdi bizonyítani, hogy a fogamzás pillanatában a magzatban sem kéz, sem fej, sem láb stb. nincs, ép ugy nincs sem láterő, sem halierő stb., de a tehetségeknek azért meg kell lenniök; ugyanez áll a lélekre is. Nagyon helyesen mondja — fizikai fölfogása daczára is, hogy nem a testből fakad a lélek, hanem megfordítva, a lélek készíti magának a testet; mert mindig a nemesebb erők rendelkeznek a durva anyaggal. Itt mondja ki aztán egész lélektanának alapját és főhibáját: „A látás, hallás, izlés, szaglás azon erőrendszerek, melyek velünk születnek ; az érzés nem tulajdonítandó külön erőrendszernek, hanem sajátja minden lélekerőnek; ezek azon működések, melyek születés után, ha nem is egyszerre, de minden egyéb működések előtt felmerülnek a gyermekben. A lélek magasabb erői, milyen az eddigi lélektannak képzelő, itélőtehetsége, az értelem, ész, — nem születnek velünk, sőt, mint ilyenek, nem is léteznek." Legelső kérdésünk az lehetne, hol van ennek a bizonyítéka? Ezt azonban nem kérdezzük; csak megjegyezzük, hogy a szerző szerint minden tulajdonkép az érzésből fakad, a mely szerinte őseredeti lélekerő. (27-33.) A testet szükséges szervnek tartja, mert általa hat a külső világ a lélekre, — és pedig az e czélra szolgáló érzékszervek segítségével, a melyek nélkül testi életet nem is tudunk képzelni. Viszont ezek mentenek meg a túlságos és erőszakos befolyásoktól; mert, ha nemcsak szemünkkel látnánk,